kertelek

Délelőtt a Bebét Vityára hagyva azért kirongyoltunk hárman a kertbe. A paradicsom palánták nem bírták kivárni az esőt, és előbb feladták, pedig azóta van égiöntözés rendesen. A virágosba kihúzgáltam némi gazt, meg kaptam dughagymát amit eldugtunk somival, és a tűzrakó mögé is került pár kardvirág hagyma. Megritkítottam a dzsindszást a kert hátsó részéhez vezető út mellett. Istenlába közben alakított az ereszen, hogy az eddig szabadon lévő feléből a hordóba folyjon a víz. Meg fityefának valót, hintának való fát keresett. Kipróbálta a kaszálást is, mondván, hogy ő ugyan nem vesz egy vagyonért fűnyírót. Szerencsére ebben is nagyon profinak bizonyult, így eztán kaszálhat is :) Jó sok munka van vissza mire rend lesz kint, de végül is ráérünk. Most nagy volt a sár és az időnk is kevés.

Virágozni, most épp semmi sem virágzik, a gyümölcsfák, már a bogyóikat mutogatják, virágok meg leginkább tavasziak voltak. Ezért is szórtunk szét legutóbb némi nyári-őszi virágmagot.

Istenlába miután megkértem, hogy próbálja ki a kaszálást, megkérdezte tőlem, hogy "hát mi vagyok én béjbi, paraszt???, hogy most meg már kaszáljak is. Majd miután megnyugtattam, hogy dehogyis paraszt ő, blablabla elmentünk a használtcuccoshoz talicskát venni. De nem paraszt, egyáltalán, mert például gumicsímmmája még nincsen :) és saját felindulásból sosenem is kaszálna, csak ha én felindítom, mert akkor én addig mondom... és akkor sokkal egyszerűbb és gyorsabb kaszálni, csak csend legyen. Persze ez egyáltalán nem róható fel nekem személyiség hibaként, mivel én egyszerűen csak rájöttem, hogy lehet elérni, hogy egy pasi megcsinálja amit akarunk :)

Ja, hát majd elfelejtettem, hogy ha nagyítóval nézzük a földet, és erősen meresztgetjük a szemünket akkor láthatjuk a retek felbukkanó levélkéit. Hiába no... igazi nagy kertész vagyok :)

Sajnos elfelejtettem fényezőgépet vinni, pedig láttam egy olyan klassz madarat, csak nem t'om mit, meg sok-sok pillangót. Meg egy csomó dolgos méhet akik az akácot hordták.
Jó meleg napsugaras, csicsergős, akácillatú délelőtt volt. Egyszer kipróbálom hogy csak leülök és mindezt élvezem. Na, nem mostanában, de egyszer..., majd...

Hétfői édeskettes ötösben

Nem is olyan régen felháborodva azon, hogy nekünk Istenlába munkabeosztása miatt sosincs hosszú hétvége kitaláltuk, hogy a vasárnapi kirándulást követő hétfőn, itthon maradunk édeskettes. Aztán csütörtökön kiderült, hogy a Vityának ma nincs iskola. Na bumm, hát ez van, attól mi még megyünk, intézzük amit kell, aztán átrágjuk magunkat a sártengeren és megnézzük mi újság a kertben.
Hát ember tervez, a gyerekek meg majd végeznek. Bebe ma reggel fél hétkor az "összehányom az ágyam" című előadással nyitott. Pánikba nem esünk a dologtól, mert Bebe sűrűn hány, nem tudni miért, de ha bármi kis baja van, megfázás, izgalom, akármi akkor ez van. Istenlába simán el is küldte volna iskolába, mondván, hogy én is tudom, hogy soha nincs ilyenkor semmi baja.... blablabla. De hát én ugyan nem engedtem. Fáj a pocija. Így lett, hogy kettő helyett máris négyen lettünk. A fotelban kuporogva kávét szürcsölve viszont át futott a fejemen, hogy szegény Somi milyen rosszul érezheti magát, nem elég, hogy mi a szülei itthon vagyunk, most már a két tesónak se kell menni, csak ő ücsörgött indulásra várva felöltezve tévézve a szobájában. Miután a felmerült kérdéseket Istenlábával megvitattam, aki az "azt csinálsz bébi amit akarsz" választ adta (némileg csalódottan a sokadalom láttán és a hányástakarítást követően), megkérdeztem Somit szeretne-e itthon maradni. Hülye kérdés nyilván, én is tudtam, fel is csillant a kis szeme, majd fülig érő mosollyal köszi anya felkiáltással, megkönnyebüllten visszament mesét nézni.
Hát, így leszünk mi ma édes kettesben :)

Szeged

Szeged

Boldog anyáknapja

Annyira jó nap volt :)
Reggel hétkor bepattantunk a Nubiba és nekiindultunk. Persze még tankolni kellett, meg az útba eső gazdaságos áruházakba is be kellett szaladni a Vityának terepmintás térdgatyáért. Végigdöcögtünk az épülő (vagy nem épülő) M6-os mellett, ami bár Pesten már legalább 4-5 éve ki van táblázva, miszerint M6 Pécs, de mintha sosem érne ide. Lehet, hogy jobb is persze, így kisebb égés lesz az EKF 2010, mert út hiányában nem tudnak majd idejönni a népek, és akkor nem szembesülnek azzal, a "nagy büdös semmivel" ami itt van.
A néha úttal megszakított kátyúk több helyen csak egy sávban járhatók (útépités miatt), így a két sávos út egyik oldalát piros jelzőlámpával lezárják, majd jönnek a szemből jövők...
Ez persze cseppet sem szegte kedvünket, Somika térképpel a kezében próbálta mindig megsaccolni, hogy a következő település hány km-re van, Bebe játszott valami kütyün, Vitya zenét hallgatott, én nézelődtem, és ott volt még apa, aki kocsit hajt.
Fél tízre időzített érkezésünkbe egy húsz perces késés csúszott, de Mizokáék ezért nem szedték fejünket.
A zákányszéki madárkert csoda klasz, tulajdonosai kedves, segítőkész emberek (de ezt már ezelőtt is tudtuk). Sokféle papagájt, fácánt, libát, kecskét, mókust.... láttunk, finomakat ettünk (természetesen nem a felsorolt fajtákból), és jó bort ittunk (már csak a vérképzés miatt) :), és jókat beszélgettünk. Nagyon jól éreztük magunkat, talán Ádit kivéve, aki előző nap túlteljesítette magát, így járás- és ébrenlétképtelenné vált, de azért hajnalba Cicus felkeltette, és ráparancsolt, hogy most már pedig indulás. Fáradtságból kifolyólag Cicusék Zákányszékről hazafelé, míg mi Mizoékkal Szegednek vettük az irány. Nem is nagyon bírtam volna ki, hogy ez ne így legyen, mert imádom Szegedet, ahogy átlépem a Szeged táblát, mindig sűrű ködben borul rám az eufória, és ugra-bugráló gyerekké (na jó vizilóvá) változom.
A kihagyhatatlan fagyizást a Kisvirágban Mizo apus vezényletével folytattuk le, ezúton is köszönjük, majd a Dóm-téren randalíroztunk (inkább csak a gyerekek). Keveset szóló kamasz gyermekemben a Kárász után végig sétálva, a Dóm térre érvén - szerintem joggal - felmerült, miért is Pécs lesz Európa Kulturális Fővárosa. Sajnos az égi zenekar hangolni kezdett, így szélnek eredtünk, de aztán addig duruzsoltam Istenlábának, hogy hé még nem láttam a Tiszát, hogy 50 m-rel lejebb újra megállva Tiszát bámultunk, majd elsétáltunk egy általam ismert jó kis játszóra, csak, hogy lássák a gyerekek, hogy ilyen is van, mert Pécs ezen a szinten is fejlődésre szorulna. Majd közfelkiáltással - én felkiáltottam, a köz meg beleegyezett - megszavaztunk egy villámlátogatást a Sárgára (Szögödieknek Lapos). Sajnos addigra megnyiltak az égi csatornák, de a két kicsit és engem ez már nem tudott meggátolni abban, hogy egy esernyős gyorsvizitet eszközöljünk Manófalván :)
Mindent egybe véve fantasztikus, felejthetetlen napunk volt.

Csak egy tánc volt...

ami annyira jól sikerült, hogy ma nem tudtunk kimenni a kertbe, mert akkora volta a sár, hogy értelmetlen lett volna. Ráadásul holnapra is esőt mondanak. Érdekes, hogy kizárólag az ország déli részére, szóval a Pécs-Szeged vonalra, ahol leszünk. Ez már csak azért is gáz, mivel holnapra erősen szabadtéri programunk van, és hétfőn meg ki kéne menni egy gyors ellenőrzésre a kertbe is. Bár Istenlábával megbeszéltük, hogy lesz ami lesz alapon, maximum Gyódtól gyalogolva, de kidöcögünk majd kettecskén. Én meg szeretek kettecskén döcögni :)

Nagyon bejött

Hát ez az eső tánc amit Bebével lejtettünk igen hatásosnak bizonyult. Sőőőőőőőt. Ma úgy csapkodott a villám pár kilométerre tőlünk, olyan nagyzenekari kísérettel, és jégesővel, hogy zengtek az ablakok. Mi persze az erkélyen kukkoltuk a műsort, miközben a Faradayről és az ő kalitkájáról beszélgettünk. Mert Bebében felmerült, hogy mi lenne, ha belénk csapna a villám mikor a kocsiban vagyunk. Remélem sikerült megnyugtatnunk, minden esetre Istenlábát elkápráztattam Faraday-el (mert, ő naná, hogy tudja, na de én???). Nem árultam el neki, hogy fizikával kapcsolatos minden tudásoma a NG műsoraiból szedem, csak szerényen mosolyogva felvontam a vállam, és gyorsan odébb álltam még mielőtt elröhögtem volna magam :)