2009. március 8., vasárnap

Fürdő


Hát olyan kicsi, hogy lefényképezni sem nagyon lehet :)
A lap ugyanolyan mint a konyhában, a csempét meg igyekeztem úgy választani, hogy a vízkő ne annyira látszódjon meg rajta, mert hogy a pécsi vízben több a vízkő, mint a víz.

Kész vagyunk!





2009. március 7., szombat

Lefestettem, kész vagyunk :)

Istenlába dolgozott ma. Így aztán nekem jutott ez a nemes feladat, hogy lefessem a polcot. Ezért aztán reggel, mikor Istenlába elment dolgozni megfőztem gyorsan és nekiláttam. Estére végeztem is :) De most már készen van. Holnap bepakoljuk. Délután meg Istenlába elhozza anyukámékat, mert apukám még semmit sem látott. Mármint az ujdonlakásból, egyébként biztos látott már ezt-azt. Reggel remélem legalább nyóóócig hagynak aludni a fiúk, aztán mehet a csirke a sütőbe, mi meg rendezkedhetünk.

2009. március 5., csütörtök

2009. március 3., kedd

Tálalás




Hiába próbáltam vidáman elmesélni a szüleimnek, hogy képzeljétek, mostantól végre lesz elég szabad időm, és jut időm majd mindenre ...

Nem vették be :( Most meg elkezdték a jajjistenemmostmilesz parát, és annyit fognak aggódni, hogy a végén még én is kétségbe esek.
Ma már úgy tettük le a telefont, hogy nagyon vigyázzak magamra. Mondtam nekik, hogy ezek után azért kicsi a valószínűsége, hogy holnap egy tégla esik a fejemre..., bár sosem lehet tudni.

Tök poén, hogy én vigasztalok mindenkit, hogy ne aggódjon, minden rendben lesz.
Tényleg tök jó, mert mint tudjuk, ha sokat mondom elhiszem :)

2009. március 1., vasárnap

Parancs János: Ismét a tavasz


"...Ez az évszak a bizalomé, a bizakodásé:
ilyenkor röstellem, hogy gyanakvó,
hitetlen és erőtlen lélek vagyok.
Mert gyönyörű ez a lázas igyekezet és lobogás,
gyönyörű ez az önfeledt, csapongó szárnyalás,
ez a lebírhatatlan, ösztönös és vegetatív remény.

Mennyi mindent megoldottam...

Pénteken nem jó híreket kaptam. Egy barátomnak becsődölt a munkahelye. Régen kollégák voltunk, és bizony a melóhelye gazdasági köröket tekintve közel áll az enyémhez. Pár héten belül ki fog derülni velünk mi lesz. Mondhatnám, hogy kiváncsian várom, de nem. Igyekszem úgy élni, mint eddig, nem előre parázni, nem kétségbe esni. Mind e közben még vasárnap délután is megrendelők hivogatnak...
Brrr. Elég is ebből ennyi.

Itthon csoda klasz minden. A srácok jól vannak, és sütött a nap :) Igaz ebből nekem nem sok jutott, mert tegnap fejezte be a burkoló a tégla fugázását, Istenlába a fürdő és klotyó festését, én meg a folyamatos takarítást. Ma felfúrtuk a felfúrnivalókat, szép lett a fürdő is (képet is próbálok majd róla, de annyira kicsi, hogy nem lesz túl mutatós). A konyha nagyon jól funkcionál, sütöttem ma túrós pogit :)
A port még mindig nem tudtam tökéletesen száműzni, pedig három nap egymás után porszívó-felmosás ..., azért most már elfogadható állapotok vannak. A könyvespolc a jövő héten lesz meg. Na, akkor már tényleg van esélyünk a befejezésre, mert amig nincs meg a polc, addig dobozok vannak, meg asztal alá tornyozott könyv hegyek...
Az autó jövő héten elmegy szervízbe, hogy utána mi is elmehessünk vele :) Úgy döntöttünk Istenlábával a 15-ei hétvégén szökünk egyet kettesben (T-comos üdülőbe, tök jó áron), mert nagy sanszunk van rá, hogy jó ideig nem engedhetjük majd ezt meg magunknak.
Mióta visszamentem dolgozni, azóta minden tél végén, és volt hogy még pluszban nyáron is elszökünk kettesben egy hosszúhétvégére. Csak ketten, nincs töröld ki, hozd ide, vedd le, anyúúúú, nincs mosogatás, zokniválogatás..., csak mi vagyunk. Már nagyon várom :)
Aztán utánam az özönvíz :) Bár optimista pillanataimban azért bevillan, hogy míg gyesen voltam addig is megéltünk, mindig kitaláltunk valamit, és mindig megvolt minden... Miért ne lenne ezután is így?