Kétlépésszernégylépés - Vitya szobája

Íme a fal (tapéta, nem épített, mint a nappaliban), se nem kínai, se nem nagy, de a miénk :)
a lámpa poén (álítólag)

A képen épp egy Soma nevű szobabitorló nyúzza a gépet

Haladunk

kicsik szobája, Bebe oldala

Bebe ágya fent a galérián

Kuckó

a galéria feljárója

íme a rend, jól az eszembe vésem, mostanában úgysem látok ilyet

(a galéria eddig is megvolt, csak a padló, tapéta ... új)

Egyre jobban nézünk ki. Elkészültek a gyerekszobák és a nagyszoba is (igaz itt még állnak dobozok, a könyvespolcra várva) A konyhabútor (kellemes meglepetés) kedden érkezik, és ha minden igaz akkor a jövő héten a fürdőszoba is elkészül. Rend lesz végre és tisztaság, és minden olyan lesz, amilyennek szerettük volna.
Ez a kárpótlás, amiért itt maradunk. Nyolc éve költöztünk ide a szomszéd utcából, hogy legyen egy fél szobával többünk. Ott a szomszéd utcában volt az otthonunk, ez meg itt mindig csak egy lakás volt. Hiába mondta mindenki, hogy de klassz, meg milyen hangulatos, sosem éreztem, hogy ez az otthonom. Mindig úgy tekintettem rá, mint valami átmeneti szállásra. Mostantól át kell értékelnem ezt a hozzáállást, mert jó darabig itt maradunk. Igazából a nemsikerült házunkra is mindig csak hálásan tudok gondolni, mert ha sikerült volna akkor most azon százezrek táborát gyarapítanánk, akiknek a törlesztőjük 25 ezerről 40-re emelkedett és teljesen ellehetetlenedett az életük. Ezzel a racionalista hozzáállással magamat is megleptem. Én mondtam ki, hogy szóljunk a tornácos néniéknek, mert ez most már nem fog menni, én döntöttem, nem sírtam-ríttam. Olyan volt ez mint mikor eldöntöttem, hogy többet nem dohányzom. Vettem egy doboz cigit, betettem szépen a szekrénybe, hogy legyen, hogy ne azért ne dohányozzak mert nincs, hanem mert nem akarok. És bár jó néhány éve már ennek, és néha elkap az érzés, hogy mennyire rágyújtanék, de eddig még nem tettem, nem is áll szándékomban, de a tudatra, hogy ha akarom megtehetem szükségem van.
Na, ez egy jó nagy kanyar volt, de a lényeg a lényeg. A ház helyett, az otthonosság elérése céljából "kaptam" ezt a felfordulást amiből a jövő héten kialakul az otthonunk. A csempés munkán kívül mindent magunk csináltunk, ez nagyon sok megtakarítással, még több munkával, és jó adag itt fáj, ott fáj érzéssel járt, fogyni biztos egy dekát sem fogytam közben, de le is sz@rom. Egész pontosan a tervezettnek megfelelő költségvetéssel zárunk. A konyha ugyan majdnem kétszer annyiba került mint terveztük, de a költségek megtakarítódtak egyéb helyeken. Például találtunk egy helyet ahol a laminált padló alá a fóliát és a szegélylécet is megkaptuk annyiért, amennyiből máshol csak a padlót adták. A masszázs kád ára is a konyhába ment, úgy gondoltuk azért a pár percért amit mi a fürdőben töltünk inkább nem adunk ki száz ezret (17-ért lett rendes kádunk), viszont a konyhában sokat vagyunk. Minden délután ott beszéljük meg a nap dolgait ... A konyha fontos! Nagyon kiváncsi vagyok hogy fog kinézni mikor teljesen összeáll. És nem utolsó sorban főznék végre valami finomat, olyan jó lenne már egy kis kaja :)

Áldatlan állapotok

íme a járólap, nem szeretem az új cuccokat, viszont ez a réginek látszó bejön...

a csempe

a lap még egyszer, három egymáshoz közeli színből lett összerakva

konyha-fürdő

és a raktárbázis, amiből holnapra már újra gyerekszoba lesz :)

Ma reggel ezekre a képekre ébredtem. Nem nagyon voltam boldog tőle, bár a fürdőben kávéfőzés igen praktikusnak bizonyult, mire végeztem a fogmosással kifőtt a kávé :) Szerencsére időre csak a gyerekeknek kellett elkészülni, mert a lépésnyi fürdőszoba fürdőként és konyhaként funkcionálva 5 emberre elég necces. Ma ki lett fugázva a konyha és délután visszapakolhattunk. Ez pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a mosogató szekrényt, az asztalt és a székeket mint bútor visszatettük, minden egyebünk dobozban van. Nem tudom írtam e, még két hét a bútorig. Mielőtt elcsúfítottuk volna az egészet, gyorsan lefényképeztem a csempét és a lapot, hogy meg tudjam mutatni nektek, a napsárga falat kéretik hozzáképzelni, de addig nem festünk amig nem végeznek (jövő héten) a burkoló és a vizes a fürdőben. Mondjuk most is megérne egy képet, amilyen iszonyatos, de nincs erőm kimenni :) A Vitya szobája is elkészült teljesen, ma már a mi szobánk is újra járható, mi több még egy kis délutáni szundi is jutott nekem. Holnap jön az utolsó tapétázás. Ma volt az asztalos is felmérni a könyvespolcot, ő is hónap végére mondta, hogy meglesz.
Hurrá
Holnap este majd jövök a gyerekszobák képeivel.

Ma látványtalan

Mai penzum. Ezerrel kipakolni a kockaszobát, letenni a padlót (galéria lábazattal nehezítve) majd visszapakolni mindent iziben. Leszedni a konyhabútort és betenni a padlózott szobába. Holnap jön a burkoló megcsinálja a konyhát, csütörtökön kifugázza és visszamennek a bútorok, mert az új bútor csak 3 hét múlva lesz meg. Míg ő holnap burkol mi a félszobát tapétázzuk, padlózzuk. Időközben valamikor meg kéne jelennie az asztalosnak a nagyszobai könyvespolc miatt.
Ma reggel el kell húznunk, tűzhelyet venni, hogy a konyhalapba be lehessen vágni, el kell menni vésőért, elvinni egy jelmezt az unokatesómnak, és leadni az alsó szekrény pontos méreteit a bútorosnál. Brrrr, mikor fogunk padlózni? Na megyek, mert elfogyott a kávém, Istenlába meg egyedül pakol.

Szarból várat

Na, haladunk ám! Az első képen látható gyönyörű színkompozíciót találtuk a falon, miután leszedtük enyhén piszkos tapétánkat. Szorgos kezek aztán mindezt a rémséget vasárnap tiszta fehér tapéta alá rejtették. A bejárati oldal rövid falán felhelyezett piros tapéta nem azért van, mert elment az eszem, hanem ott lesz majd egy földtől-plafonig, faltól-falig könyvespolc ami mögött alig-alig láthatóan szerintem klassz lesz egy kis szín.
Ma Istenlábával életünkben először padlót tettünk le, eleinte akadtak nehézségeink, de aztán belejöttünk. Csütörtökön jön a burkoló pajti aki kifugázza majd a téglarészt.

Zűrzavar

Mivel nincs munkám és nagy valószínűséggel elzavartak volna szabadságra, önként vállaltam a száműzetést. Társítottam magam mellé Istenlábát és belecsaptunk a lakásrenoválásba. Mivel gyűjtőszenvedélyünk igen erős mind a kettőnken, csak míg a "kacatjainkat" összecsomagoltuk beletelt egy napba. Szombat este leszedtük a falról a tapétát a gyerekek nagy örömére. Vasárnap feltettük az újat, miközben a burkoló feltette a téglaburkolatot az ágy falára, így már nem tudjuk többet a fejünkkel összekenni a fehér falat :)
Ma a padlót tesszük le édes kettesben, elég izgalmas, mert bár tapétázásban igen profi vagyok, padlót viszont még egyikünk sem tett le, de ez nem tántorít el minket.
Holnap a burkoló napirendjétől függően vagy a konyhának, vagy a félszobának fogunk nekiállni. A konyhától eléggé parázok, mert onnan kipakolni azért nem kismiska. Ráadásul hetekbe fog telni míg teljesen kész lesz. A felső szekrényeket már megrendeltem, de csak négy hét múlva lesznek készen, az alsóknak téglalábazatuk lesz. Azt viszont a burkolást követően Istenlába fogja megépíteni, de ilyet sem csináltunk még soha. Közben a héten valamikor jönni fog az asztalos, hogy felmérje a könyvespolcot.
Szegény kicsikéim szobájában meg doboz, doboz hátán. És még mennyi lesz, ha a Vityánál is bedobozolunk. Amíg nincs kész a könyvespolc ki sem tudunk pakolni.
Nem így terveztem, de ha most tudunk itthon lenni akkor már szeretnénk a nagyját letudni. Hát ez van.

Palkónak az egész úgy nem tetszik ahogy van. Mivel a nagyszobában csak a legszükségesebbek vannak benn, és cseng-bong az egész elég beszarás mikor "csicsereg". A mérőszalag látványa is sokkot okoz neki, gondolhatjátok mikor meglát egy laminált padló darabot mit szól :)
Na megjött Istenlába a gyerekfuvarból, úgyhogy megyek gályázni.

Annyi minden...

... van. Pedig semmi nincs.
Lépésről lépésre jutok közelebb a munkanélküliséghez.
20 éve folyamatosan van mukahelyem. Aztán majd egyik pillanatról a másikra nem lesz. Hát váratlanul legalább nem fog érni, azt hiszem a mi utunk a világgazdasági trutyi nélkül is ide vezetett volna. Van nekünk saját trutymónk. Persze az ügy kimondatlan, de látni bankos embereket, meg a főnökömet Pestre menni bankosokkal tárgyalni... Azt hogy ment, vagy menekít nem tudom.
Lassan viszont meg kell majd szólalnia. Addig csak sejtem mi vár ránk, utána már tudni is fogom :(
Ebből a trutyiból következően pl. ahogy beteg lett a gyerekem meg is kértek szépen, hogy húzzak táppénzre és maradjak amíg csak tudok (az hogy a tb-től majd csak egy hónap múlva kapom meg ezekre a napokra a pénzt csak engem izgat). El is jutottam nem rövid pályafutásom alatt oda, hogy itthon vagyok beteg! Ezt eddig nem nagyon volt alkalmam kipróbálni, mert a tüdőgyulladásaimat is dolgozni hordtam, megfelelvén az elvárásoknak.
Most itthon vagyok, bedugult fejjel, de már viszonylag jól. Kinézek az ablakon, süt a nap, mehetnék fotózni, sétálni, olvashatnék... de semmit sem tudok csinálni. Bármibe kezdek, tőlem független mindig átveszi az agyam az irányítást és csak gondolkodom, pánikolok, agyalok...
A munka amiben bíztam, nem jött össze. A munkáltatónak kevés a hat óra amit ott tudnék tölteni, de mivel a cég egy másik városban, a lakhelyemtől 40 km-re van én nem tudok többet vállani ennél. A munka nem lett volna rossz, a pénz meg nagyon jó lett volna, de hát ez van. Én nem tudom felvállalni azt, hogy hajnalba megyek el és csak este hat után érek haza. Itt vannak a gyerekek. Kontroll kell nekik ahhoz, hogy a dolgukat tegyék. Segítség kell a tanuláshoz, ölelés a vigaszhoz, mulatás az örömhöz. Olyan undocsmány és veszélyes a világ. Ha mi most nem mutatjuk meg nekik, hogy mik a fontos dolgok, ha egész nap magukra hagyjuk őket, milyen értékrenddel fognak élni? Kitől fogják megtanulni, hogy segíteni kell egymásnak, hogy olvasni jó, és nem lehet kontroll nélkül gép előtt ülni... ilyesmik kavarognak bennem.