rettegő

... és akkor bementünk az erdőbe, keskeny kis erdei úton trallala ... és Istenlába mutatta, hogy pszt, és előre mutatott ahol egy kismalac ment át az úton, én meg mutattam, hogy álljon meg, mert ahol egy van több is van, ahol malacka van ott anya malac is van (főleg anyáknapja előtt egy nappal). Aztán malacok el, én meg mutattam, hogy várjunk még kicsit, hogy biztonságban elvonulhassanak... Aztán elindultunk - volna - és a mellettünk lévő bokor olyan morgásba kezdett, hogy majd összetojtam magam. Istenlába, mint hős férfi egy nagy husángot törve emelte önnön férfiúi hitét és nekiállt zajt csapni (husánggal fatörzset ütögetni) amitől a bokor még jobban morgott. Ennek a fele sem tréfa gondoltam én és elindultam visszafelé, hogy a nagyon hős fogja már fel végre, hogy én ugyan arra tovább nem megyek. Így történt, hogy a vadvalami ahelyett, hogy elmenekült volna minket kergetett az erdőbe, ahol először keresztül kellett menni a vaddisznók dagonyázó helyén, aztán meg egy nyomokkal teli réten... és én végig rettegtem az egészet, de nem kicsit ám. Tanúsítsa mindezt a lenti fotó amin Istenlába azóta is röhög :)
Láttunk szarvasokat is, de azok kevéssé voltak félelmetesen érdekesek, inkább csak szépek.

Na itt már rettegő megfigyelő üzemmódban voltam :)