Éljen a szabadság első napja. 6.30 helyett rögtön 6-kor keltünk, Istenlába elkocogott Vityával a trauma szakrendelésre, én meg lenyomtam a 20 perc tornám (igazi hős vagyok). Jelzem nem ment túl pöpecül, szerintem a testem még aludt :), de a lényeg, hogy folyamatosan járjon kezem, lábam végülis megvolt. Most egy édesítős kávé jutalmával ülök a gép előtt, hogy aztán nekiveselkedjek a sütis sütésnek, ebéd főzésnek és összeszedjem a skacok cuccát a táborra. Közben még megyek az egyetemre, és a rendelőintézetbe a tsh eredményemért. Ez idő alatt Istenlába beíratja középiskolába a Somát, és nekiáll sínt felhajtani az ujjára, hátha mégiscsak sikerülne a gyereknek bemenni a Balatonba, ne már a kötésen múljon. Nem épp lazulós nap :) Bebét már le se merem engedni, mert ha az is összetöri magát nem lesz egy épkézláb gyerekünk se és lassan a körmünkre néz a gyámügy :) Istenlába tegnap közölte is, hogy bmeg még a szemetet is nekem kell kivinni, mert itt minden gyerek rokkant, és tényleg, majdnem...
Ma is 90 kiló vagyok kereken, el nem mozdulna az a qrva mutató a mérlegen. Szerencsére szerdától vasárnap reggelig a mérleg és én elválunk :) Ezt érdemli az ilyen rohadék, hogy jól elhagyják :)
A magam részéről nagyon örülnék a hűvösre forduló időjárásnak és a hasonló jövő hétnek, de a fiúkért megszakad a szívem, hogy már megint esőköpenyben nyaralhatnak a Balatonon :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése