A tisztelet nem jár senkinek. Azt ki kell érdemelni. Ez nyilván függ a "befogadó" személytől is.
Ismerek olyat aki senkit nem tisztel, de olyat is aki ijesztő alázattal tekint mindenkire akit magánál okosabbnak, műveltebbnek, magasabb végzettségűnek tud. Bár lehet, hogy ennek az alázatnak nincs is köze a tisztelethez, ezt nem tudom eldönteni.
Én magam nem tisztelek senkit azért, mert doktor, nagydoktor, miniszter, 100 éves ...
A tett az ami mutatja az embert, nem a fenti állapotok. Sokkal jobban örülnék, ha több embert tisztelnék mint ahányat, viszont a bálványozás már kiskoromban se nagyon jött be nekem (na jó, kivéve Istenlába). Igaz a tinisztárok imádata nem is kapcsolódik a tisztelethez :)
Tisztelem a gyerekeimet, mert életkori sajátosságaik sem torzítják el őket, mert mindenkivel udvariasak és szolgálatkészek, és mindeközben tudnak olyan idióta ördögök lenni, hogy fenntartsanak egy optimális egyensúlyt. Tisztelem Ivett nénit az iskolából aki szombat délelőtt képes autómosást szervezni gyerekek bevonásával az iskola udvaron, hogy pénzt gyűjtsenek a gyerekeknek (iskolának). Tisztelem azokat akik maradandó értékeket hoznak létre (gombbolttól a miciségen át Csontváryig). Tisztelem azokat akik észre sem veszik saját önfeláldozásukat, mint Böjte Csaba és munkatársai. Tisztelem a kimagasló sportteljesítményt elérőket, de azokat is, akik elfogadva a középszerűséget rengeteg energiát fektetnek valamibe úgy, hogy tudják sosem állnak majd a dobogó csúcsán. Tisztelem azokat akik segítséget nyújtanak az elesettebbeknek, miközben önmaguk is közel állnak ahhoz, hogy segítségre szoruljanak. Tisztelem azokat a jómódúakat akik felismerve a szükséget segítséget nyújtanak. Tisztelem azokat akik onkológiai osztályokon, erőt megfeszítve dolgoznak, nap mint nap tragédiákkal szembesülve. Tisztelem a Földet amin élek, legalább annyira, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomom legyen.
Az általam tisztelt emberek között sajnos egy szem politikus, államfő, miniszter nincsen.
Annyi időt nem fogok szánni erre a dologra, hogy kiszámoljam több diplomás van-e közöttük, mint közép végzettségű, az intelligenciának (amivel a tisztelet kivívható) nem hiszem, hogy köze lenne a diplomához. Legalábbis én ezt tapasztalom.
Annyi időt nem fogok szánni erre a dologra, hogy kiszámoljam több diplomás van-e közöttük, mint közép végzettségű, az intelligenciának (amivel a tisztelet kivívható) nem hiszem, hogy köze lenne a diplomához. Legalábbis én ezt tapasztalom.
3 megjegyzés:
Szerintem nincs olyan ember aki ne tett volna valamit amiért tiszteletet érdemel. Még a politikusok is, hiszen a munkájukat el kell választani az embertől. A politikust nem feltétlenül kell tisztelni, de az embert mindenképp.
Ez minden bizonnyal igaz, és érzi, tudja ezt a politikus családja. De a politikus nekem politikus és nem az ember (minden negatív felhang nélkül). Nincs közöm hozzá, nem látom az emberi oldalát, amit látok - és amihez közöm van - az az ő politikusi mivolta. Nem kétlem, hogy van olyan ember akit a politikusi mivolta miatt is lehet tisztelni, csak én nem ismerek ilyet. Ráadásul, ha rálátnék - nem szeretnék - bármely politikus emberi mivoltára, akkor sem biztos, hogy tiszteletre méltónak tekinteném. Azt hogy minden embernek vannak tiszteletreméltó cselekedetei (talán) elfogadom, de egy-két ilyen cselekedettől (még) nem válik tiszteletreméltóvá az ember. De ez nyilván egy szubjektív vélemény, az enyém.
ha már így szóba került:
nálam az alcím után beszúrtam: a fentiek természetesen kizárják hazánk politikusait
aztán kitöröltem, nem akartam csak őket diszkriminálni a tiszteletemből :))
amúgy meg teccik a gondolatod :)
Megjegyzés küldése