Mivel lusta vagyok, és kíméletes magamhoz, így nem nagyon keveredek időzavarba. Ennek oka nem irigylésre méltó, még csak nem is kellemes, viszont az okozat annál kellemesebb. Arról nem is beszélve, hogy szerintem mennyire fontos a feladatokat elosztani. Így a gyerekek kiskoruktól fogva természetesnek veszik, hogy vannak feladataik, amiket akkor is el kell végezni, ha épp semmi kedvük. Így például én hétköznaponként nagyon ritkák mosogatok, mert az nem az én feladatom, ahogy szemét kivitele, és a szelektív elvitele sem.
A napi nyolc óra munkán, és a család ellátásán túl nincsenek egyéb (tanulás, másodállás...) kötelezettségeim. Én vagyok az egyetlen ember aki nehezíti az életem, mindenki más körülöttem könnyíteni igyekszik azt. Unalmasan rendszeres életem minden napján ugyanazok a dolgok történnek, hívhatnám ezt jól szervezettségnek, de inkább csak rutin.
1 megjegyzés:
Hát, ezt mi elrontottuk. Jeti nagyon sokat és szívesen segít kérés nélkül is, sőt, ha vasalok, és meglátja, mindig elveszi tőlem, mert lassú vagyok szerinte. :o) Lehet, de alaposabb. :o) A fiaim viszont még a boltba se járnak le, mosogatni meg életükben egyszer-egyszer mosogattak, igaz, akkor maguktól.
Megjegyzés küldése