Mindenből a jó

jut nekem. Ilyenkor mindig szégyellem az előzmény nyafogást.

..."Nem nyafognék, de mos már késő"...
És akkor ha már itt tartunk Isten vigyázza József Attilát bárhol is írja most a verset.

Szóval kezdem az elején. A kolléganőm felajánlotta, hogy beül helyettem a titkárságra (óh, ez kész csoda), én meg nézzem meg Bebét ahogy szaval. Szerencsére Dumbledore valami vírus folytán nem tartózkodott a színen, így semmi akadály nem gördült. Egy másik kolléganőm szólt, hogy ő a Tudásközpont felé megy, elvisz. Bebe örült nekem :)

Szerencsére annyira szerencsétlen (kész képzavar) volt a szervezés, hogy be nem fértem a kis szobába, ahol az eredményhirdetés volt, így az ajtófélfának támaszkodva viszonylag elbújva morzsolgathattam a könnyeimet mikor a kicsi fiam elszavalta a Mamát. Anya legyen a talpán aki könnyek nélkül kibírja. Nagyon édes volt, mert mielőtt elkezdte volna mondani a verset azért megkeresett a szemével és rám mosolygott (még a zsűri is kiszúrta, mert ők is gyorsan megkerestek a szemükkel :)) Szerintem Bebe mondta a legszebben a verset, ez teljesen egyértelmű :), de volt más aki szerint is.

Kapott is könyvjutalmat (külön helyezések nem voltak csak három jutalmazott) a versmondásért és az irodalmi stafétáért is. Aztán elgyalogoltunk a parasztig (távolsági buszpályaudvar - ezen hosszan kellett gondolkodnom, hogy mi is a rendes neve:)) és útközben jót beszélgettünk, majd felszálltunk egy 72-re és felmentünk a Rózsadombra, ahonnan aztán átgyalogoltunk a mi lakótelepünkre (hozzánk csak ritkán jön a busz) és közben jót beszélgettünk...

Hazaérkezve úgy dönttöttemtünk, hogy rendelünk egy pizzát - bár a Bebe nemrég megjegyezte, hogy sok gyorskaját eszünk, és tényleg abban az időben sokat ettünk, és el is gondolkodtam ezen, de ez most más. (Amúgy, nem mentegetőzésként mondom, (de igen) nem eszünk sok gyors kaját, mert van hogy hónapokig egyáltalán nem is, viszont van, hogy a körülmények következtében meg egy héten kétszer).

Na, a lényeg, hazaérve lehuppantunk a kanapéra és vad tévé kapcsolgatásba kezdtem, míg a pannontévén rátaláltam egy műsorra II. János Pálról. Bár nem vagyok katolikus és igazán vallásos sem, valamiért úgy vagyok Karol Wojtylával, mint mikor Bebe József Attilát szaval. Úgy gondolom, hogy Ő volt az egyik (ha nem az egyedüli) legjobb ember a világon és én nagyon szeretem, őszintén csodálom azért ahogy élt, amit tett, ahogy a fiatalokhoz viszonyult... (Igérem a jelenlegi Pápáról, sosem fogok dicshimnuszt zengeni, és az őszinte véleménynyilvánítástól is csak az tart vissza, hogy mégiscsak ő a Pápa).

Ma nagyon elkanyarodós vagyok, mert igazából arról akartam írni, hogy Bebe is idetévedt, és mikor egy-két szóban elmondtam neki, hogy mit nézek és mit gondolok arról amit nézek itt is maradt a tévé előtt. És annyira jó volt nézni az én apró laza kisfiamat ahogy ül a tévé előtt a földön és nézi A PÁPÁT. 

Mindeközben én titokban sirdogáltam, úgy hogy közben nem is tudtam kajálni (ráadásul ennyi pasi mellett nem annyira lehet ilyesmit felvállalni - szerintem :))

Mikor vége lett a műsornak gyorsan idezuttyantam megnézni, mi újság a nagyvilágban. Konkrétan jöttem lecsekkolni, hogy szerepel Altair ha a fordítást nem a horgolásán teszi :O és őszinte örömmel töltött el, hogy szerencséje volt a fordítandójával. És akkor befordultam a sarkon, hogy átlessek a közeli Bécsbe, ott meg egyszerűen csodák történnek :) 

Hát így nyafogjon az ember lánya, hogy milyen szörnyű az élete.