2012. április 21., szombat

A boldogság és én...



avagy mi az ami boldoggá tesz

Hát engem szinte minden :) 
Egy szombat délutáni összebandázódós filmnézés a kanapén, napsütés, szép fények, az eső illata, egy jó könyv, a sülő kenyér illata, ha valamelyik gyerkőccel jó dolog történik, ha a Csík zenekar húzza a fülembe..., egy jó koncert, egy lazább munkanap, pár kedves szó, egy ölelés, süti, hogy Vitya fényképezőt kér ballagásra, elnézni a skacokat, Chili, ha kincset találok a vásárban ...

Nem vágyom túl nagy dolgokra, minden ami fontos megvan. Volt idő mikor álmokat kergettem és folyamatosan frusztrált és boldogtalan voltam ha nem értem el. Sokszor nem értem el. Aztán rájöttem, hogy ami a boldogsághoz kell az mind itt van körülöttem. Szerintem könnyen boldog az akinek gyereke van. Minél több van annál szegényebb boldogabb vagy, azt gondolom ez még csak nem is életkörülmény függő.

Tegnap este nagyon boldog voltam, mert Bebe elment a felnőtt edzésre megnézni, de nézés helyett végigcsinálta, és a májusi vizsga után már odajárhat. Nagyon tetszett neki, és tanult egy olyan fogást amivel padlóra tette az egész családot :) A nagyoknak ehhez persze le kell térdelni mivel 180 cm fölé magasodnak és térdelve is magasabbak Bebénél.  Soma közölte, hogy kezd félni ettől a gyerektől, Vitya meg háromszor padlózott mire sikerült neki felfogni, hogy ezt tényleg az öcskös teszi vele. (Bebe régóta vágyódott már elfelé az "ovis" csoportból, és nála bénább gyerekek már rég felnőttre járnak, és nagyon frusztrálta szegény, hogy azért mert ő alacsony...) Most valóra vált egy álma, én meg boldog vagyok ettől. Meg attól is ahogy a tesói tegnap néztek rá, nem volt takonypócozás :)
Ma is boldog vagyok, mert semmi okom rá, hogy ne legyek az. Ráadásul a Vitya által tegnap írt próba matek érettségi első részét mára kijavította a matek tanár és 30-ból lett 24 pontja, ami egyrész második legjobb lett az osztályba, másrészt már ebből is meglenne a kettes. Persze nem mondom én, hogy a kettes jó, de mivel Vitya retteg a matektól (szerencsére, mert ezért folyamatosan gyakorolja) így mindig ehhez igazítja a dolgot, hogy a kettes meglegyen... Szerintem sokkal jobb lesz :) De nem zavarom ezzel össze :)

Kevés olyan dolog van amitől boldogabb lennék annál, amilyen vagyok.
Egyetlen egy dolog van amire vágyom, ha lehet akkor szeretnék banki hitel nélkül egy autentikus parasztházat 500 négyzetméter telekkel, kemencével... Kedves Jézuska, húsvéti nyúl, és egyéb csodatévők...

ha ezt az igényt a fentiek túl elavultnak találnák, hajlandó lennék kiegyezni egy passzív házzal is.

Köszönöm :)

7 megjegyzés:

Nils Holgersonné írta...

jajj, de jóvolt olvasni!

Babi néni írta...

Bárcsak megadná neked a sors ezt a teljesen méltányolható vágyat! :o)

Megértem teljesen a vonzalmad: a régi parasztházak nagy része rendesen meg van építve, és ami már 100 éve áll, az karbantartás mellett simán elácsorog még 100 évig. :o) Olyan fura, hogy sokan ledöntik őket a faluban is, hogy valami vacakságot építsenek a helyére.

Nagyon ügyes a kisfiad! :o)

Timi írta...

Kívánok Neked egy ilyen szép parasztházat! :) És gratulálok a fiaidhoz :)

Dominika írta...

Nagyon tetszik ez a ház, és is kívánom neked, hogy megkapd!

mágika írta...

Köszönöm lányok :)

erzsó írta...

ezer (vagy majdnem annyi) éve nem hallottam a kifejezést, de otthon én voltam a "kis takonypóc"... azonosulni is tudok a legkisebbeddel :))

a parasztházatok kívánom, hogy meglegyen!
azt se bánnám, ha akár a szomszédban... mert a paraszházra ácsingózók sorában énisénisénis :)

mágika írta...

Köszönöm Erzsó, te kis takonypóc :)