Mosttól például azért vagyok boldog hangulatban mert csütörtöktől itthon leszek szabin (ez nem sűrűn jön össze nekem). A kisfickók persze nem annyira boldogok ettől, mert ha csak ők vannak itthon hárman akkor szabad a vásár és egész nap csak gépeznek, tévéznek, én meg már előre bezengtem, hogy csütörtökön egész nap porűzés és sikamika lesz. Magyarázhatnám persze nekik, hogy ezt én is pont annyira utálom mint ők, de úgysem hinnék el. A gyerekek valahogy meg vannak győződve arról, hogy a felnőttek (vagy annak látszó egyedek) igenis imádnak takarítani, főzni, mosni, mosogatni...
Mondom én állandóan, hogy mennyire gyűlölöm mindezt, de látom az arcukon hogy nem hisznek nekem, és emlékszem is gyerekkoromból valami olyan gondolatra, hogy ugyanmá' ha utálnád nem kéne ezt csinálnunk, mert te azt csinálsz amit akarsz, és engem is nyugodtan kényszeríthetsz minden szarra... Na szerintem az én "kicsikéim" is pontosan ezt gondolják, én meg majdcsak túlélem valahogy hogy meredeken hanyatlik a népszerűségi indexem.
Na de boldog nem ettől vagyok, hanem hogy Istenlába is itthon lesz péntektől (a kis mázlista még a csütörtöki őrmesterségem is megússza) egészen keddig. Persze ez sokaknak megint nem fantasztikum, de olyan ünnep, hogy Istenlába ne dolgozzon nem nagyon szokott lenni. Na szóval mos olyan szipi-szupi hangulatom van. Figyeljetek csak majd mikor csütörtökön itt fogok szentségelni, hogy ki volt az az állat aki kitalálta, hogy fényesre nyalja a porfészket hahaha.
1 megjegyzés:
úgy tervezem, hogy csütörtökön lesz nálam is a tavaszi "nagy"takarítás (szigorúan csak ott, ahol a papok járanak), vagy legalábbis egy ablakpucolós délelőtt... és nem tudok erről rajongva írni:))
majd időnként idelopódzok, és megnézem hol tartasz szentségelésügyileg?
Megjegyzés küldése