Feldolgozás

Tisztában vagyunk elveszettségünkkel elméletileg mindannyian akik házikedvencet tartunk, a gyakorlat mégis brutális módon sokkol minket.
Szombat délelőtt kalitkája aljában holtan találtuk kicsi Palkónkat.

Javított házifeladatot

élénk társadalmi életet élt

Bármikor bármelyik bábút képes volt levenni a tábláról

Vonzotta az építészet

Nem csak peckesen pózolt, a húrokat is tudta pengetni

Nem maradt ki semmi mókából

és imádni való volt

Nem tudunk okokat, nincsen válaszunk a miértre.
A legnagyobbtól a legkisebbik könnybelábadt szemmel zombizunk. Nehéz épp ésszel túlélni egy olyan hétvégét mikor apa sírva gödröt ás, majdnem felnőtt gyerekem zokogva halott madarat simogat az ölében, a kicsik meg zokogva fetrengenek a földön. Nehéz, de muszáj, mert át kell vezetnünk őket azon az úton amit gyásznak hívnak, és amivel szerencsére sosem találkoztak még. Az első sokkon szombat estére jutottunk túl annyira, hogy le tudjunk ülni beszélgetni. Vasárnap már igyekeztünk csak a szép dolgokról beszélni. Hogy milyen volt mikor hazahoztuk, hogy mennyire kiváncsi volt, és milyen izgatottá vált ha csak egy szerszámot meglátott - igazi mérnök volt -, hogy mindig tudtuk mikor csinál rosszaságot, mert azonnal egy jellegzetes csipogásba fogott, már csak ha a csínytevés gondolata megfordult a fejében. A tv-t ugyan sosem látta de, hangról felismerte ha Star Wars ment benne, és azonnal elkezdte utánozni R2D2-t. Még be sem léptünk az ajtón, de ő már nyomta a "szijjját" és abba sem hagyta amíg elé nem álltunk és nem köszöntünk neki. Vityával a legjobb cimborák voltak, ő minden nap kabátban sáros bakancsban meg sem állt a nagyszoba végéig, ahol aztán a szevasz Pál, mi újság beszélgetést le nem folytatták.
Nehéz ez itt ülni egy kettéosztott kalitkával szemben aminek az egyik fele csendes. Ki kéne pakolni belőle, de nem tudunk. Ott van tálkástól, játékostól, csak éppen üres.
A kalit másik felén rettegve lessük a világ bohócát, és görcsben van a gyomrunk, ha egy pillanatra megáll a rosszalkodásban és egyszerűen csak megül pihenni. Nem tudom meddig lesz ez így, hogy attól is összeszorul a gyomrunk ha Chilire nézünk.