Nem nagyon buzogtam itt mostanában. Mentségemre legyen, máshol sem. Nem mintha valami bajom lenne, vagy ilyesmi. A műtétre már csak a gyógyul hegek emlékeztetnek. Enni is ehetek bármit, nem mintha eddig bajom lett volna az epémmel... A két héttel ezelőtti hosszú hétvége még a felgyógyulás jegyében telt, aztán ugye jött az egynapos hétvége, sem idő sem energia nem volt semmire a munka után. A hétköznapi napsütések melengetik ugyan a lelkem, de élvezni hétközben nem nagyon lehet. Istenlába ezen a hétvégén ma, a következőn pedig szombaton fog dolgozni, így aztán csak várom, hogy egyszer eljön egy normális hétvége végre.
A dolgaink rendes mederben folynak, a nevetőráncaim mélyülnek. Csak a pezsgésre nem marad plusz energia. A srácok két héttel ezelőtt lábadozás alatt rendbe rakott szobája csodák csodájára még mindig őrzi rendezett arculatát. Ehhez persze kellett az is, hogy előtte annyira az elszabadult pokol képét mutassa, hogy a fiúk csodálattal adóztak a kitakarításáért. Más rendes anyukákhoz képest pedig még így is alulmaradtam, mert a galérián (csak két ágy van fent, tekintve a panel belmagasságát) nem garázdálkodtam, hanem kiosztottam a feladatot a bentlakóknak.
Az iskolákban is rendben van minden, a gyerekek tanulnak (Vityánál ezt inkább csak remélem). Mivel elsőszülöttünk májusban 18 éves lesz (hogy történt ezt ilyen gyorsan, nem is értem), felajánlottuk neki, hogy ha 3,5 felett lesz a bizonyítványa akkor szülinapjára kifizetjük a jogosítványt. Most nem is tudom, hogy akarom-e, hogy felette legyen, vagy nem :) Persze ha nem az ajándék akkor sem marad el, csak mérséklődik.
Újabban megint többször kapom magam azon, hogy különböző Horvátországi célpontokon virtuálutazom. Már három éve nem láttam a tengert :( valószínű, hogy idén sem fogom, de azért kizárni semmit sem lehet :) Egyelőre a közelgő Húsvétot igyekszem tudatosítani magamban. Tavaly vagy 15 nyuszit varrtam a kollégáimnak, barátaimnak. Idén még épp hogy körvonalazódik az ötlet. Varrógép a pad alá dugva, anyag sehol, de láttam valamelyik oldalon helyes kis csirkéket...
Igyekszem végre erőt venni magamon, és nekiállni valaminek, remélem sikerül is, mert már nagyon unom magam. Mármint nem unatkozom, vagy de, igenis unatkozom. A fiúk szinte önállóak már, én meg, főleg ha Istenlába délutános folyamatosan ostoba műsorokat bámulok a tévében, a helyett, hogy legalább egy könyvet fognék. Szóval az állapotot unom, hogy ilyen vagyok. Felrázom magam!
2 megjegyzés:
A jogosítvány jó dolog a gyerkőceinknek! Dávidom is sokkal önállóbb lett, amióta vezet és már a Húgát is rá merem bízni. Persze mindig ott van az ember lányában az egészséges féltés, de hát a gyerkőceink felnőnek... :o))
Nem is tudtam, hogy tudsz varrni :o)) Én is rengeteg egyszerű kiscsibét varrtam tavaly. Egyszerű négyzetekből, de igen mutatósak! Nem szeretnéd kipróbálni?
Hú, dehogynem. Mármint szeretnék egyszerű csirkéket kipróbálni. Varrok, amatőr módon, de a késztermék tűrhetőre szokott sikerülni. Hímzek is, míg gyesen voltam foltvarrtam is, néha becsúszik egy kis gobelin, de mostanában csak a lustulás megy :)
Megjegyzés küldése