Ma délben hazajöttem, mert az iskolában a kicsiknek csak három óra volt, és étkezés sem volt biztosítva a suliban. Így aztán elkéretőztem (a főnököm szerint az kéredzkedés) már tegnap. A kicsik már nagyon várták, hogy hazaérjek, mert a kókuszkocka projekt második felvonására készültek. Neki is álltunk iziben, ezek meg közben csiripelnek folyamatosan... és dőlünk a röhögéstől. Bebe közölte, hogy azért csak pasi vadászok vannak, mert a lányok úgy vadásznának, hogy odamennének az őzikéhez, megsimogatnák és azt mondanák neki, hogy őzike légy olyan jó és haljál meg. Most, léccci. És akkor ezen röhögünk egy fél órát. Utána meg azon, hogy még mindig nagyon vicces szó a bizsu, a farkcsontról már nem is szólva.
Mindeközben felhív a főnököm mobilon, és lecsesz, hogy milyen titkárnő vagyok én, hogy nem szólok neki, hogy a titkárnőjének névnapja van :) Na akkor vele is elvidámkodtam egy kicsit, főleg attól, hogy nincs egyéb baja csak ennyi :) Míg a csevej folyik megáll velem szemben Bebi vállaira keresztbe tett karral és közli, látod Kozsó imidzs, szeretet, tincs meg napszemüveg :) Először nem is értettem honnan szedi ezt a sok baromságot, aztán kiderül, hogy esténként a szobájukban az ezek megőrültek című tudományos műsorból informálódnak. Most még ez sem zavar... annyira jó ez a gond nélküli, szabad délutáni mulatság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése