Basszuskulcs

Nyáron - mikor a pulzusom miatt elvitt a mentő, mintegy mellékesen - kiderült, hogy epeköveim vannak. Nem nagyon izgattam magam ettől a kérdéstől, mert mikor már túl soknak érzem a történéseket, akkor elkezdek kizárólag egy feladatra - jó esetben a legsürgősebbre koncentrálni - szóval igazából csak a kardiológiai kérdésekkel foglalkoztam. Most, hogy végre hátradőlhetnék - a gyógyszerekkel rendben tartott szívműködésemmel - szóba került tegnap a főnökömmel dumálva, hogy mennyi és mekkora epeköveim vannak. Ma már arra mentem dolgozni, hogy jövő hét szerdán kilenckor meg kell jelennem a sebészeti szakrendelésen - a főnököm fiánál - friss labor, és ultrahang leletekkel, mert a köveim ki lesznek szedve. Slussz. A beleszólásom gyakorlatilag nulla. Igaz ez a kardio dolgaimmal is így volt, ha a prof. nem kezd el intézkedni én még mindig csak "ellennék". Más választásom nem lévén gyorsan felhívtam a házidokit, hogy kérek izibe beutalókat és állhatok neki rohangálni, hogy meglegyenek a vizsgálatok. Tiszta ideg vagyok. Ráadásul egy hónap múlva ilyenkor én wellnesselni fogok, meg bringázni... Szóval addigra már vagy nagyon túl kell lennem, vagy éppen előtte leszek. Qrva durva na! És mindezt éhgyomorra :)