Vajon mi lenne ha egy kis községben élnénk, ahol az ember nem csak a közvetlen szomszédját ismeri, hanem naponta háromszor megy el, vagy áll meg diskurálni a polgármester mellett?
Azt gondolom mint "személytelen" városlakó, hogy egy kisközségben élő közösségben nagyobb erő lakozik, mint bennünk városiakban. Lehet persze, hogy csak én idealizálom a vidéki létet, de azért a gondolat, hogy lehet(ne) másként is melengeti a lelkem.
4 megjegyzés:
Én éltem falun is és most nagyvárosban, és itt sokkal jobb, mert nem beszélnek ki az emberek, nem lesik, hogy kivel mikor hova megyek, mit csinálok, mit nem csinálok, kivel beszélek és kivel nem beszélek, nem lesik, mit veszek és mit nem veszek a piacon, nem kell végighallgatnom a falu összes pletykáját, nem szólnak meg, hogy mi van rajtam...szóval...értitek..:-)
oh, en mondjuk nagyvarosi vagyok, de pont most volt a mi blogunkban is tema a falusi polgarmesterseg. Es bar nem fejtettem ki rendesen, de valahogy az en fejemben is ugy jelenik ez meg, hogy egy falu az egy akkora kozosseg, ahol _meg_ lehet egyutt dolgozni, egyutt tenni valamit a jobb vilagert. Hogy nem csak penzen mulik, hanem osszefogason, mert kozosseg-alakitason.
(nagyon megtisztelo am, hogy kikerultunk a blog-rollodba :) azota en is "figyellek")
utolso mert=meg
Igen, nyilván egy egymást ismerő közösség könnyebben vesz a szájára, de azért én egyszer csak úgy próbából lennék falusi polgármester. Kár hogy utálom a politikát :)
Én úgy látszik már örökké, ilyen naív maradok :)
Lehet, hogy ez ilyen cucialista maradvány bennem, ez az összefogósdi :)
Ja, ez az egész Ivád polgármesteréről jutott eszembe :)
Megjegyzés küldése