purcantan

Totál ki vagyok. Egyrészt kezd teljesen maga alá teperni a kongresszus lavina. Már száz fölött vannak a jelentkezők, szerencsére most már nem fogadunk jelentkezést, de még biztos lesz olyan csókos akit azért mégis. Bár mindenféle határidő lejárt már van aki most jön rá, hogy nincs szállása, és többen vannak akik még most sem. Komolyan mondom hihetetlen, hogy lehetnek diplomás emberek ennyire balfaszok, hogy ha háromszor nem kérdez rá az ember, hogy kell-e neki, ebéd, szállás... akkor magától nincs annyi esze, hogy kitöltse a kitöltött dokumentumokat, válaszoljon levelekre... Nem. Persze min is csodálkozom?! Mindeközben ott van a napi meló is, pluszban a teljes grafikai anyag tervezése, elkészítése. Fogadások szervezése. Kiállítókkal egyezkedés. Ráadásként rámtört a nagy őszifáradtság, vagy frontos vagyok, vagy nemtom mi, mert állandóan olyan kókadt vagyok. Istenlábának sem könnyű épp a sorsa, viccesen nézünk ki mondanám, de nem, inkább siralmasan. Aztán el kezdett nyomasztani a Karácsonyszörny is. A miből mit kérdéskör minden nap tíz centivel nyom beljebb a földbe. Közben persze tudom, hogy Vitya pl. basszusgitárt szeretne, de basszus, honnanmiből vegyek én neki basszusgitárt. Illetve ha veszek neki használtan egyet, akkor miből vegyek a többinek, és egyáltalán...
Televanahócipőm.