Sokjóember

Na, akkor kezdjük a legelején. Ehhez a képet rögtön lopnom kell, de sebaj :)
Szombat reggel indultunk, kipróbáltuk a ZAJTÓPÁLYÁT. Tehettük ezt elég akadálymentesen, mert rajtunk kívül nem sokan jártak rajta Szekszárdig. Pesten az kéksárgában kezdtünk, de csak egy fél órás rohanást engedélyeztünk magunknak, konkrétan megvettem azt a pár üveget ami majd a Karácsonyhoz kell. Sajnos az M0-ástól Katiékig eljutni még egyszer annyi időbe tellett majdnem, mint Pécsről odaáig.
Katiéknál nagyon jó volt, persze ott mindig nagyon jó, kivéve mikor elrepült a Sámi, mert akkor nagyon szar volt. Zengett a ház a röhögéstől miközben az ebédet főztük, Csabi pedig a kisLacus segítségével fúrt-faragott, majd meghódította Rebeka szívét. Mindeközben igazi meglepiként megérkezett Csacskamacska Majával, aki egy tünemény. Mármint Maja, bár Cicus is az :) Azt mindenki tudja, hogy Katit imádom, ugyanígy vagyok Katussal is, és most még egy nőci csatlakozott ehhez a jó kis bandához, Melinda Lacus és Rebus anyukája, Kati menye (ezt bírnám persze még sokáig magyarázni, hogy pl. a nagybátyja unokahúga....) A lényeg, hogy Melinda egy eszméletlen jófej, jó humorú csaj és nagyon örülök, hogy végre személyesen is megismerhettem. Már most várom, hogy újra együtt röhöghessünk. Aztán jöttek a papagájosok.
Jó volt végre találkozni Zsuzsáékkal, újra látni Katit (rémes, hogy szinte nem is beszéltünk), és beszélgetni egy kicsit Petivel. Sajnos, mint azt már többször megállapítottam Mizoék valami más idősíkon élnek, nálunk az idő repül. Így a sok hónapos tervezgetés után létrejött találkozó szemvillantás alatt elszaladt.
Hét óra körül útnak indultunk Balatonkenesére, ahová igen fáradtan aztán meg is érkeztünk.