(na ezt se nem mi láttuk, bár láttunk ilyet :), se nem mi fényképeztük)
Már szerda este nekiindultunk, mert ugye sosem lehet tudni milyen időt hoz a másnap. Négyen indultunk neki (papa, mama, gyerekek (csupa szív szeretet....)) a közeli parkerdőnek, ami bár nem teljesen mentes a fényszennyezéstől, tekintve, hogy egyik oldalán a Keszü nevű falu puccos része terül el, de azért mégiscsak jobb a tóparton üldögélve, mint egy sima mezőn :)
Késő esti kis kirándulásunk szórakoztató pontjaként Bebe és én féltünk :), majd a legközelebb eső gát partjára letelepedve égbambulászásba kezdtünk. A tevékenység izgalmas részét a hatalmasra nőtt (nyilván vér...) lepkék, illetve a denevérek (már a nevük is félelmetes, benne van, hogy vér - mondta Bebe) szolgáltatták. Olykor olyan közel húztak el a fejünk felett, hogy majd betojtunk.
A betojásról eszünkbe jutott Zs. aki ugye fél a vihartól is, rögtön tervbe is vettük, hogy másnap estére, mikorra tetőpontjára hág a mulatság kicsaljuk a csajokat is.
Sörrel, üditővel, csokival, melegszendviccsel (by M.) felszerelkezve másnap este már jóval többen sikongattunk és szentségeltünk, megállapítva, hogy a természetnek nem is lágy az öle, és különben is...
Szerencsére - bár nem a jósolt mennyiségben, de biztos nem jó fele néztünk, - hullócsillagokat is láttunk, köztük egy két hosszú csóvát húzót is, így aztán kattogtak is a fejekben a kívánságok, már akinek szüksége volt kívánni, mert nekem pl. minden olyan pont jó volt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése