Mindig történik valami, és mint alább írtam ritka ha nem talál az ember valami magának való programot. Közben lépten nyomon borozhatsz, ehetsz, nassolhatsz. Bárhol lezuttyanhatsz a fűbe (az mi gyerekkorunkban még a fűre lépni tilos dívott), vagy egyszerűen csak leül az ember a Dóm tér tetején a langyos kőre, iszogat és zenét hallgat. Ez ám a nekem való élet. Csak durvább rosszullétek tarthatnak távol esténként. Általában kettesben, néha Bebével látogatjuk a programokat. A nagyobbak már nem akarnak velünk jönni, Vitya a haverokkal jár, Sominak meg nincsen kedve. Leginkább Somi és Bebe együtt ügyködnek valamit itthon, mi meg Istenlábával nekiindulunk, többször mint Ő azt szeretné, de nagyon rendes ember módjára ezt általában csak viccesen jegyzi meg, és ha már ott vagyunk alapon jól érzi magát.
Aztán hol ezzel, hol azzal, hol tervezetten, hol spontán mindig összeakadunk barátokkal, ismerősökkel, volt kollégákkal, kollégákkal...
Ezek a kis esti kiruccanások aztán szépen kiradírozzák belőlünk a munkahelyi feszkókat, meg a betegség görcsöt és minden annyira kerek :)
És a nyár végi program éhség sem fogja kedvem szegni, hiszen október 9-én négynapos szökést tervezünk Balatonkenesére, már le is foglaltuk. Juhhhéééé. Már csak ki kell könyörögnöm, hogy oktatási időben szabira mehessek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése