Ahová lépek fű nem terem

Lassan kezdem megszokni ezt a totális katyvaszt amivé az életem vált, mondhatnám tartom a lépést magammal. Zűrt zűrre halmozok :) A tavalyi totális sokkból ugyan lassan talpra kecmeregni érzem magam, de hétköznapi helyzetekben szinte biztos, hogy a rossz döntéseket választom. Nyilván a sok agyalás, meg megértés utáni vágy kerget pocsékabbnál pocsékabb helyzetekbe. Régen ha dönteni kellett, vagy bármit tenni akkor tettem ezt ösztönből, megérzésből, szívből. Ha ma döntenem kell akkor hosszas agyalás és fikció gyártás után hozok egy döntést (itt és most apró szarságokról van szó csak szerencsére) és már ülök is nyakig a kakiban :)
Az előrelátós tervezős életem is befuccsolni látszik. Persze ez folyománya a fentieknek, az állandó stressz nemcsak az agyamat, de a hormonjaimat is kijátssza. Hiába minden számolgatás, tervezgetés, egy hónap alatt sikerült az vörös hadseregnek kijátszani minden stratégiám, és a születésnapomon támadást tervezni ellenem. Szívesen mondanám, hogy most már teljes éberséggel figyelem a hadmozgásokat, de újabb attak az ominózus napig nem várható. Mondjuk ez a januári is egy orvtámadás volt, szóval sosem lehet tudni. Mindenesetre a vörös hadsereg és a Tkom hotel foglaltsági adataihoz igazodva a születésnapomat nem kis nehézségek árán nyolcadikára helyeztem át :) Páros lábbal rúgom szét azt (a testrészemet) amelyik ebbe még bele mer böfögni. Csapataim hadban állnak (ahogy szoktak, magukkal).

vasárnapi erdőjárós

Kezdeti lelkesedés

Sajnos lényeges kérdésekben nemigen van változás az életemben. A fennálló munkahelyi  feszültséget pillanatnyilag pirulák szedésével oldom. Próbáltam másként, de nem ment, csak én mentem egyre mélyebbre. Így most jobb, nem vagyok rá büszke de elhallgatni sem fogom. Még mindig munkát keresek, ami nemhogy a városban, de gyakorlatilag a régióban sincs, ha véletlen akad egy-két kiírt álláspályázat, az is csak a rend kedvéért van kiírva. Nem tudom mi lesz, hajlanék arra is, hogy átképezzem magam bármivé, de bármit sem keresnek sehová, ha csak mondjuk nem targoncaszerelő, vagy több nyelven perfekt informatika guru. Így kénytelen vagyok elviselni a jelenlegi helyzetet és a gyomorforgás tűréshatárain belül alkalmazkodni hozzá. 

Az élet egyéb területeitől a Földkerekség legboldogabb embere is lehetnék. Életem biztonságos körforgása júniusig például már biztosítva is van. A mókuskerék hajtását például februárban újra abbahagyjuk majd pár napra és elszülinapozódhatok, a május elsejei hosszúhétvégét gemenci bringázással ünnepelhetem, és mindennek koronájaként ott van a Fishing, ahol minden feszültséget kikiabálhatok, ihatok, bulizhatok magamból. Tervezek még Dobogókőt és egy kis pesti múzeumozást, de annyira még én sem vagyok kocka, hogy a június utáni programjaim januárban fixáljam (egyénként, meg de..., de most azért mégsem).

A srácok jól vannak, rendesen tanulnak, Vitya idén befejezi a technikumot és most a műszaki karon morfondírozik. Isten adja, hogy belevágjon, mert akkor nem veszítem el a kicsikre az adókedvezményt, ő meg az esélyét egy normálisabb életnek. Istenlába is megvan és még mindig imádom, és még mindig imád. Ehhez képest például azt a nyolc óra borzalmat simán kibírja az ember és inkább legyen az a borzalom, mint ez (ha már lennie kell, de azért erős kétségeim vannak, szerintem a borzalom nem kötelező tárgy, úgyhogy a következő szemeszterre ezt a kurzust már nem veszem fel).

Hurrá vége van!

2013 nem fogsz nekem hiányozni.

Karácsony...

Karácsonyi kicsumicsu

Éljenek az Angyalok!

Hulla vagyok, és még két nap. Tegnap anyukámék voltak, ma anyósomék jönnek, holnap a tesómék. Ide mindig jön valaki... Megértem én, hogy mások szeretik a Karácsonyt. Ők nyilván azok akik jönnek (mennek). Én leginkább azt szeretem a karácsonyban mikor vége van.
Bebe megint beteg lett. Lehet, hogy azt hiszi ez a Karácsony, hogy jól meg kell betegedni. Azért tegnap délelőtt még rohangáltunk pár kört valamin nindzsagó legóért, mert reggel rátört az érzés, hogy az mégiscsak kell. Hat boltból az utolsóba meg is kaptuk :)
Ha épp nem a konyhában őrülök meg akkor azért jól érzem magam. Fantasztikus ha az embert ennyi őrült pasi veszi körül. Sokszor nem tudom sírjak-e, vagy nevessek.

Advent? Hahaha

A körülmények alkalmatlansága miatt a várakozás időszakát december 23-ra sűrítjük. Fantasztikus gazdasági projekt egyébkén, hiszen megspóroltuk az adventi koszorú árát. Még szerencse, hogy az elmúlt másfél hónapban akadt egy teljes hétvége amit közösen itthon töltöttünk, így legalább a mézes elkészült. Teljesen ünnepi módon Star Wars figurák kerülnek a karácsonyfánkra, de ezen szerintem már meg sem lepődik senki. Én holnap, Istenlába még vasárnap is dolgozik, szóval azzal a 23-ai adventtel cseppet sem tréfáltam. Viszont ettől még minden pont úgy meglesz, mint ahogy mindig megvan (mindig hasonló körülmények között). Néha egyébként irigylem a a giccses díszítős qrvára meghitten ráérő nőciket akik bárgyú önfeledt mosollyal az arcukon egész hónapban úsznak a boldogságban. Néha, mert jobbára inkább a hajam égnek mered tőlük. Mindez nyilván vagy azért van, mert önmagam tehetetlenségével szembesít, vagy azért mert a túl sok habcsók nekem műanyag, szerintem az utóbbi, de mindenkinek meghagyom hogy kénye-kedve szerint ítéljen :)

Igen valószínű, hogy 23-án a gatyánkat is elhagyjuk majd a készülődésben, viszont kevéssé valószínű, hogy ebből kifolyólag egy hangos szó essék, és hogy ne móka és kacagás legyen. Mi nagyon jókat tudunk kínunkban mulatni, na. Csak hogy még jobban szívassam önmagam két olyan sütit készülök sütni amit  még sosem, de ha nem sikerül, még mindig ott lesz a 24-e. A karácsonyfa idén is 23-án díszítődik, és 24-én reggelre biztos lesz habos kakaó, meg süti (pont jót tesz a fogyókúrámnak). Minden remek lesz, mert minden pont úgy lesz jó ahogy lesz, és két hétig fészekmelegben lehet csipogni :)

A fogyókúra -16-nál tart, sajnos be kell vallanom, hogy az utóbbi hónapok hozadékaként szert tettem némi depresszióra ami köztudottan nem lendít előre semmiféle folyamatot, és amire néha már kis fehér bogyókat is be kellett szednem. Szeretném ha a következő két hétnyi "pihenés" átlendítene ezen, nem csak egy kis időre. 

Na, most hogy ilyen vidám síkra sikerült terelnem ezt bejegyzést itt ragadnám meg az alkalmat, hogy minden erre járónak nagyon boldog, leginkább békés Karácsonyt kívánjak!