Lassan kezdem megszokni ezt a totális katyvaszt amivé az életem vált, mondhatnám tartom a lépést magammal. Zűrt zűrre halmozok :) A tavalyi totális sokkból ugyan lassan talpra kecmeregni érzem magam, de hétköznapi helyzetekben szinte biztos, hogy a rossz döntéseket választom. Nyilván a sok agyalás, meg megértés utáni vágy kerget pocsékabbnál pocsékabb helyzetekbe. Régen ha dönteni kellett, vagy bármit tenni akkor tettem ezt ösztönből, megérzésből, szívből. Ha ma döntenem kell akkor hosszas agyalás és fikció gyártás után hozok egy döntést (itt és most apró szarságokról van szó csak szerencsére) és már ülök is nyakig a kakiban :)
Az előrelátós tervezős életem is befuccsolni látszik. Persze ez folyománya a fentieknek, az állandó stressz nemcsak az agyamat, de a hormonjaimat is kijátssza. Hiába minden számolgatás, tervezgetés, egy hónap alatt sikerült az vörös hadseregnek kijátszani minden stratégiám, és a születésnapomon támadást tervezni ellenem. Szívesen mondanám, hogy most már teljes éberséggel figyelem a hadmozgásokat, de újabb attak az ominózus napig nem várható. Mondjuk ez a januári is egy orvtámadás volt, szóval sosem lehet tudni. Mindenesetre a vörös hadsereg és a Tkom hotel foglaltsági adataihoz igazodva a születésnapomat nem kis nehézségek árán nyolcadikára helyeztem át :) Páros lábbal rúgom szét azt (a testrészemet) amelyik ebbe még bele mer böfögni. Csapataim hadban állnak (ahogy szoktak, magukkal).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése