Tavaszi szél

Délelőtt szépen sütött a nap, Istenlába is ráállt egy kis sétára a friss levegőn, a fiúk közül Bebe is érzett magában lelkesedést, így elindultunk Püspökszentlászlóra ami az egyik legjobb hely a világon. Nagyon bírnék ott egy házat, sajnos anyagilag kicsit sem...
Ma az arborétumra koncentráltunk. Nagyobb lazulásra ott sem volt időnk, mert természetesen jött dörgős-villámlós felhőszakadás. Szerencsére időben kapcsoltunk, így minket már biztonságban ért. Miután hazaérkeztünk, a felhők huss, és újra ragyog a nap, hát ez a mi formánk :) Ettől független nagyon jó volt.

Kis csákó

Hosszú hétvége hosszabbítással

Már olyan régen kezdődött "ez a hétvége", hogy alig emlékszem. Pénteken elvesztettük a bajnoki döntőt. Szombaton a szokásos semmittevés (mosás, főzés...) után elvittük a kicsiket egy szülinapi buliba Kozármislenybe. Ha már ott voltunk jártunk egyet az ottani parkban, ahol épp azidőtájt garázdálkodott a hírekben is szereplő híres Gonzó, a megvadult véreb. Szerencsétlen gazdája meg járta a parkot, hogy "jajj istenem hol lehet, és ez egy békés-barátságos..." A kutya egyébként mikor a gazdája elindult dél felé az orrunk előtt loholt el békésen északi irányba, kicsit meglepödött mikor a nevén neveztük, de nem volt hajlandósága velünk maradni, így nem maradt más, mint hogy ordibáljunk a gazdájának. Az "attack" után ténylegesen körbesétáltuk a parkot. Fényképezni nem nagyon volt ihletem, ez meg is látszik azon a pár képen amit ellőttem, de azért ideteszem őket, mert miért ne.

A "büdös kölkök" este tízig dorbézoltak, Bebe természetesen megint gyarapodott egy-két zöld folttal... Vasárnap összeültünk egy jó kis húsvéti reggelire, amit Vitya átaludt, majd mikor felébredt dohogva érdeklődött, hogy mi van ma nem reggelizünk? Mindezt tizenegykor. Hát nem, ő már bizony nem reggelizhetett, mert délre meg anyciékhoz mentünk ebédelni. Természetesen most sem maradhatott el az elegem van apádból, anyádból dünnyögés, de ez már velük jár. Amúgy sem maradtunk sokáig, mert délután meg a tesómékhoz mentünk, mert nála voltak az ikrek...
Bebe ott felejtette a telefonját, ami csak másnap derült ki mikor nem találta, és hiába csörgettük sehonnan nem hallottuk, majd felvette az öcsém (elváltoztatott) 70 éve banya hangon, és közölte, hogy fiatalember ki mit talál övé. Láttam Istenlábán, hogy minnyá elszáll az agya pimasz "banyától", de hiába integettem neki, gyanítva tesómat a történet mögött, ez csak közelített az agyvérzéshez. A végén az öcsém már nem bírta tovább és elröhögte magát. Mi meg jót röhögtünk Istenlábán, aki (velünk együtt) már annyiszor részesült az öcsém féle szivatásba, hogy igazán felkészültebb is lehetne. Na de mindez már hétfőn reggel történt, mikor is sógoromékkal készültünk Égertetőre bográcsozni. Az indulást Istenlába kilencre tervezte, szerencsére a sógoromék igazi kényszerkésők, de tőlünk szokatlan módon mi sem álltunk a helyzet magaslatán. Elindulni sem volt már egyszerű, de aztán eszébe jutott a sógoromnak, hogy nem tudja, hogy a bogrács állvány, de sebaj mi csak menünk előre, ők elmennek egy ismerőshöz akinek van...
Szóval így eljutottunk Égervölgybe. Ott várakoztunk a sógoromékra.

 Közben persze a lusta asszonyban (én) kezdett megfogalmazódni, hogy ha itt nincs senki, viszont legalább öt csapat ment már el mellettünk, akkor a tetőn biztos tömeg van. Szerencsére a sógornőm még nálam is nehezebben bírkózik az emelkedő adta kihívásokkal, így aztán ott is maradtunk Égervölgyben. A fiúk főztek, mi meg egy kis krumplipucolásnak álcázott vörösborozásba fogtunk.

jó nagy fejem van

 Aztán ettünk és hazajöttünk, hiszen a Star Wars trilógia befejező része kezdődött a tévében. Persze megvan mindez nekünk dvd-n is, de az úgy teljesen más. Akárhányszor adják a tévében nekünk azt kötelező...
Kedden annak boldog tudatában, hogy dolgoznunk kéne és mégsem dolgozunk aludtunk (legalább is én) 11-ig, főzni nem kellett, délután pedig Harry Potter 7-et néztünk.
Ma már ugye a jutalomnap jutalomnapja van, mert ma sem mentünk dolgozni :) Istenlába elvitte reggel a kicsiket, aztán elszöszögtünk kilencig, elmentünk a kacatoshoz ahol találtunk Bebének deszkás térdvédőt, meg kézvédőt, aztán elvágtattunk boltba. Bebe holnap osztálykirándulásra megy két napra, így még vissza van a becsomagolás, ehhez képest viszont mi a zindijánokat nézzük a tévében. Viszont ebédre ettünk borsó főzeléket, hús csömörünk lévén.
Holnap megyünk dolgozni (két napot csak kibírunk). Szóval ennyi az annyi.

el classico

Igazi kosárünnep volt. Igaz, a végén inkább sírtunk, mint nevettünk, de tisztes helytállással, hosszabbításban kaptunk ki... És fantasztikus élményekkel lettünk gazdagabbak. A legutóbbi szurkolótábori "lefagyás" után a vezérszurkolók most fantasztikus hangulatba hajszolták a csarnokot.

Több ezer torokból zúgott a hajrá Pécs. Katartikus élmény volt, nagyon jól éreztük magunkat, kicsit szomorú, hogy nem mi nyertünk, de ha őszinte akarok (dehogy akarok) lenni, akkor nem mi voltunk a jobbak.
A Sopron nagyon jól játszott, egy-egyben sokkal jobb volt, nálunk elfáradtak a vezérek, de ettől függetlenül mindenki odatette magát, harcoltak, küzdöttek, és mi hálásak vagyunk, hogy évről évre folyamatosan részünk van ebben a csodában.

 Nekünk külön csoda, hogy most már a gyerekeinknek tanítjuk a kosárlabda szeretetét, a szurkolás örömét. És nagyon bízom benne, hogy sikerül a közös meccsre járásokkal valamelyes a tudatalattikba vésni, hogy szurkulni, - bár néha elborul az ember agya -, de ugyanolyan sportszerűen kell, mint a pályán játszani, hogy nem lehet mindig nyerni, és hogy sírni nem csak a győztesnek szabad.
Gratulálunk a Sopronnak, tényleg jobbak voltak, de jövőre rohadtul fog fájni nekik, mikor visszavesszük azt a bajnoki címet. Félreértés ne essék, a Magyar Kupát is visszavesszük, "Mert az nem lehet soha...."

Tök hülye

Hogy lehet ugyanaznap többször azt gondolni, hogy csütörtök van. Aztán rájönni, hogy nem. Aztán két óra múlva azt hinni, hogy csütörtök van.....
Az imént épp harmadszor koppantam ma, hogy nem lesz holnap péntek, mert kedd után szerda, és aztán csütörtök, a péntek csak akkor jön mikor végre túlesünk a pénteket megelőző szíváson.

Mindennapi röhögésünk

Miközben jót szórakoztam NH-né és TB utóbbi pár napján eszembe jutott, hogy sürge gyors meg kell írnom valamit. De mire ideértem (volt vagy 2 másodperc) elfelejtettem :) De közben eszembe jutott a másik mesélés, így még sem megyek el szó nélkül magam mellett.
A főnököm mostanában rászokott, hogy miután végez a munkával felhív és ezt közli velem :) Egyébként a főnököm egy nagyon főnök, szóval ez a fordított beszámolás nem tudom miért jön rá, de ez van :)
No, ebből kifolyólag mostanában gyakran keveredem vicces helyzetekbe, miszerint miközben felveszem a telefont még épp egy gólörömet ordítok ki magamból, vagy épp megrohadást kívánok (a leeső hagymának), vagy egyszerűen csak közlöm, hogy az összes krumpli egy rohadt gennykupac. Mert valahogy ha csörög az a hülye telefon, akkor előbb megnyomom a gombot, oszt míg elér a kütyü a fülemig folytatom amiben épp vagyok. Így aztán személyes tapasztalataim megosztom Dumbledorral is, akivel egyrészt ma munkahelyi telefon felvétele közben közöltem, hogy "hülye vagy" persze ezt T-nek, mondtam, Ő csak úgy beleszaladt. Másrészt hazafelé jövet miközben épp egy sms-re vártam választ az uramtól megcsörrent a telefonom. Én meg gondoltam, hogy Istenlába az, hiszen épp az elébb smseltem rá, hogy merre van a hány méter. Ezért aztán felvettem a telefont, és ahogy szoktam belegajdoltam (jelzem a buszon) a csengőhangomból azt a részt ahol épp tartott. Konkrétan: "szaladjon kifelé belőlem gondoltam egyetlen", mire Dumbledore beleröhögött a telefonba és közölte, hogy na, akkor most végeztünk, indulok haza. Valószínűleg pont annyira voltam rászorulva erre az infóra a buszon, mint ő az én dalolászásomra :) Gondolom egyre inkább meg van győződve róla, hogy nem vagyok épp eszű, dehát ha erre csak ennyi idő után jön rá... :)
Kiváncsi vagyok holnap mi módon sikerül hülyét csinálnom magamból.

Már megint nem...

Szerintem nincs ember a Földön aki azt mondta volna, hogy kétszer egymás után egy ilyen kvalitású csapat tud ennyire szarul játszani. Pedig de! Ezek bizony tudnak. Most annyira mondanám, hogy sebaj, majd pénteken, de már én sem hiszem el. Ha 2:0 után nem hitték el, hogy be lehet húzni a harmadikat, akkor 2:2-nél már főleg nem nekünk áll a zászló.
Már megint nagyon hiányzik Rátgéber (az Isten) :(
Attól, hogy mos mérges vagyok, csalódott és hitehagyott még összeszedem magam péntekre és kimegyünk, és szurkolunk. De sajnos ez édes kevés lesz, akárhányan is tesszük ezt.
Csak csendben mondom, és bánatosan: HARJÁ PÉCS!