Ha fülig ér a szája akkor örömlány. Így járt :D

Újra játszótérre járok :D

A kis vörös, tegnap még csak egy gombolyag volt :)

A fekete bárány egy családból sem hiányozhat!

Kihagyhatatlan volt, ha már egyszer a Catania zsiráf színű fonalat gyárt :D

Az első macska... de mert olyan átlagosnak tűnt kapott egy sálat, na meg köldököt :D

Csacskamacska, munkanevén a nyomi 

Az első kis birka - örök szerelem 

Az örök szerelem

Mikor végre egy helyre tereltük őket...

Elemér a denevér... állandóan lóg

A csiga meg husss, és már ott sincs, alig bírtuk összeszedni :D

Újra bindzsizek - ez is valami :D

Fáradtan

Nem így képzeltem a nyarat... nem terveztem, hogy megint belezuhanok egy konferencia szervezésbe, pedig de.... Nem gondoltam, hogy míg mindenki lógalábázik rövidített munkaidőben addig én ... mindezt - sajnos már-már természetesen - sem anyagilag, sem erkölcsileg nem honorálja senki. Azt se gondoltam volna egyébként, hogy igazából annyira nem is frusztrál. Néha nagyon elfáradok, és mintha sosem lenne annyi időm, hogy mindezt kipihenjem. Ha figyelembe vesszük, hogy még nem voltam szabadságon, és valójában  2-3 naptól eltekintve nem is megyek csak októberben, akkor mondjuk a kimerültség érthető.

Két dolgot tudok még mondani.

1) hiányzik anyukám

2) Kapás Boglárka felúszta magát a dobogóra, Cseh Laci és Hosszú Katinka a döntőbe ... Majd ezek után megnéztem az alábbi bejegyzésben szereplő szurkolói kórust, és most azt gondolom tulajdonképpen semmi bajom, és jó nekem. Mondjuk az egy kicsit fáj, hogy én már csak sporteseményekkel összefüggésben szeretek magyar lenni, dehát ez van... minden nem sikerülhet (igen ez cinizmus) :)

A dunaszerdahelyi futballcsapat szurkolói minden meccs előtt énekelnek - ez így egy elég jelentéktelen hír lenne, de hallgassátok csak!

Szeged, mert megérdemeljük :D

Rá kéne szoknunk a selfizésre, mert különben a továbbiakban sem lesz közös kép. Mondjuk tekintve a legutóbbi selfizésünket, miközben a bringalezáró kulcsát a Dunába ejtettük, nem is biztos, hogy annyira kell :) Egyébként meg de!
Na szóval, mivel Istenlábának muszájszabira kellett menni, így én is szabadságoltam magam két egész napra, és leléceltünk kettecsként Szegedre. Jó volt, még bírtam volna... Mondjuk hőségriadó idején a napfény városába kiruccanni nem épp a legésszerűbb dolog, na de...

Anya

Egyszerűen nem emlékszem mikor láttalak igazán felhőtlenül boldognak. Minden emlékemben vagy elégedetlen, vagy mérges, vagy szomorú vagy, olykor erőltetetten jókedvű, mert ezt várják...

Egész nap csak arra tudok gondolni, hogy bárhol vagy is remélem boldog vagy anyám!

Ha ma köztünk lennél vinném neked a sárgarózsát, meg a szokásos Nők Lapja előfizetést, csitítgatnálak, hogy legalább ma ne legyél méregzsák és tömnék beléd tortát, hogy ne legyél sovány. Ha ma itt lennél mindezt utálnád, mármint a tortát, meg csitítgatást (védd csak apádat, majd megtudod... és igen, megtudtam anya), de nagyon bírnád, hogy ott vagyunk mind körülötted.

Rengetegszer mentél az agyamra anyukám... bárcsak ma is megtennéd!