Fáradtan

Nem így képzeltem a nyarat... nem terveztem, hogy megint belezuhanok egy konferencia szervezésbe, pedig de.... Nem gondoltam, hogy míg mindenki lógalábázik rövidített munkaidőben addig én ... mindezt - sajnos már-már természetesen - sem anyagilag, sem erkölcsileg nem honorálja senki. Azt se gondoltam volna egyébként, hogy igazából annyira nem is frusztrál. Néha nagyon elfáradok, és mintha sosem lenne annyi időm, hogy mindezt kipihenjem. Ha figyelembe vesszük, hogy még nem voltam szabadságon, és valójában  2-3 naptól eltekintve nem is megyek csak októberben, akkor mondjuk a kimerültség érthető.

Két dolgot tudok még mondani.

1) hiányzik anyukám

2) Kapás Boglárka felúszta magát a dobogóra, Cseh Laci és Hosszú Katinka a döntőbe ... Majd ezek után megnéztem az alábbi bejegyzésben szereplő szurkolói kórust, és most azt gondolom tulajdonképpen semmi bajom, és jó nekem. Mondjuk az egy kicsit fáj, hogy én már csak sporteseményekkel összefüggésben szeretek magyar lenni, dehát ez van... minden nem sikerülhet (igen ez cinizmus) :)