Erdőjáró

 

 

 

Szegény Istenlába

Nem elég, hogy egész hétvégén dolgozott, és hogy egy péntek esti buliban én pálinkáztam helyette, mert ő vezetett (jelzem ezért inkább én vagyok szegény, mintha a pálinka és én már nem lennénk olyan nagy barátok). Szóval szegény ember ennyi megpróbáltatás után hétfőn, kedden szabadnapos, én meg mivel jó feleség vagyok és nem szeretném, hogy jól egyedül érezze magát jól elmentem szabadságra (tök mindegy, hogy itt vagyok vagy ott, a hasznom pont ugyanannyi) és most boldogítom.

Szerencsére ma minden unszolás nélkül elvitt délelőtt bringázni egyet a tó körül, remélem egy holnapi kirándulásra is megagitálható. Mindenesetre most sütök neki sütit, hátha sikerül lekenyereznisütizni :)

Az utóbbi hónapban bebizonyosodott sajnos, hogy mozgás nélkül nem lehet fogyni :( Én meg annyiira belepunnyadtam önnön sajnálatomba, amennyire szoktam, így nem igen gyötörtem még a testem is. 

Ideje lesz újra megrugdosni magam aztán nyafogás nélkül csinálni a dolgom. 

Szerintem az elkövetkező két napból egyen még sikerül rávennem a Lábat, hogy gyötörjön :)

Ez a mai csak egy kellemes erdei bringázás volt. Persze az elején kapaszkodtam, mint az állat, majd leszakadt a csuklóm..., de most már szerencsére pikkpakk túl vagyok a parázós részen. Azért az erdei bringázás elég nagy koncentrációt kíván tőlem, mert hol keskeny az út, hol meg jó sok a gyökér (pont, mint az életben), viszont az erdőben bringázni mégiscsak csudajó :)

Na, ez itt a bibi, két kilóval le vagyok maradva :(

Lassan, de biztosan

Istenlába szerint ez a kép nem is szemlélteti annyira a valóságot, mert ott lóg rajtam az az egy-két számmal nagyobb felső, és a barátnőm is megjegyezte, hogy megmutathatnám a karcsú (ez azért túlzás) derekam. Persze örülök ezeknek a kedves megjegyzéseknek (nem kicsit), de az a derék sem annyira karcsú (még) és fejben sem igazán állt még össze nekem az énképem. Talán most volt először olyan érzésem mikor megláttam magamról egy fényképet, hogy húúú, én tényleg fogyok. Illetve azt nyilván mutatja a mérleg, hogy fogyok, de most először van az, hogy ezt nem csak mások mondják hanem én is látom. Jó érzés.

Az utóbbi egy hónap olyan eseményeket tartogatott amik lelkileg megviseltek. Sem kedvem sem energiám nem maradt mással foglalkozni. Kicsit (nem kicsit) háttérbe került a mindennapos torna, és a kreatív énem is begubózott. Ami nem öl meg az megerősít, azt mondják. Lehet, hogy igaz. Az is lehet, hogy minden szarhoz hozzá lehet szokni. Meg az is, hogy a leckék azért vannak, hogy tanuljon az ember. Hát én tanulok. Az okos a más kárán, én meg ugye a magamén, de ez most nem annyira érdekes.

Az utóbbi egy hónapban nem tornáztam, és nem is nagyon fogytam. A bevitt kalóriát persze tartottam, de ennél többre nem volt energiám. Azért az elmúlt hónap az utolsó lehelletével lefújt rólam egy kilót, így mégsem tragikus a mérleg. Meg hát amúgy sem az. A leglényegesebb változás és amiért mégsem a derekam mutogatom, hanem ez a képet ott jobbra az a háttérben a biciklim. Hétköznapokon nem sok időm, energiám van rá, de az elmúlt három nap szoros (és fájdalmas) barátságot kötöttünk mi ketten. Sokkal több ez ráadásul annál mint aminek hangzik, tekintve hogy elég öreg felnőtt voltam már mikor egyáltalán biciklire ültem, és akkor is inkább a rettegés fokát jelentette nekem, mintsem élvezetet. Aztán egy-egy alkalommal már itthon és a Gemencen is barátkoztunk, tekintve hogy ez még mindig élvezetesebb, és kevésbé nevetséges módja a testmozgásnak mint a tévé előtt szerencsétlenkedve próbálni utolérni a dögösmacát a mozgásban. Azt mondjuk sosem gondoltam, hogy lesz az életemben egy olyan nap mikor 40 kilométernél többet fogok bringázni, arról meg hogy egy hosszú hétvégén majd több mint száz kilométert tekerek álmodni sem mertem. Na, ez is jó érzés. Ahogy "szűkül" a súlyom úgy tágul a világ.

-14 kilónál tartok, még 11 vissza van, és a frizurám bőröm még mindig tart. Nagyon rendes bőr, de tényleg :) és én továbbra is bízok a börömben :) , leginkább abban, hogy ő és én nem válunk ketté egymástól, mert nagyon megszoktam már én ezt a bőrt, nem szeretném ha távolodni kezdene. Na, le a gravitációval!

Jó nekem :)

Ott voltam ahol a legjobban szeretek lenni. Azzal voltam akivel a legjobban szeretek lenni. Azt csináltam amit csak akartam. Hogy mi volt előtte leszarom, hogy mi lesz utána nem érdekel. Letekertem több mint 100 kilométert, láttam szarvast, őzet, nyulat, tehenet, sólymot... embert alig. Láttam az őszt arany folyóként úszni, hallgattam a csend hangjait, vad vérkaticák áldozatává váltam :) ....