jóság van :)

-12

Hurrá! Nyaralunk. Geocaching.

Persze megint a legmelegebb napon, délután kettőkor, végig tűző napon felfelé... Mi így mulatunk. Én mondjuk nem mulattam annyira, csak mikor már felről le.

Ó, az a piros bringa (by Istenlába)

Csakaszondom

-11

Valahol van egy munka

ami rám vár. Lassan a keresésére kell indulnom. Vitya betöltötte a 20. évét, innentől hiába nappalin tanul nem jár rá családi pótlék, adókedvezmény... Szóval még kevesebb pénzünk lesz. Adókedvezmény nélkül nekem pl. 75ezer nettó. Ez - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - nem elég semmire, tehát a továbbiakban nem engedhetem meg magamnak a közalkalmazotti lét "luxusát".
Ez az egész onnan jutott eszembe, hogy egy volt kollégám felhívott egy állás miatt, hogy valahol keresnek...., mert magamtól ám nem foglalkozom ilyen piszlicsáré megélhetési dolgokkal :) Mindig úgy vagyok vele - jelzem nem véletlen - hogy ebben a városban nincs meló. És tényleg nincs, csak néha akad. A fent említettnél pl. jövő hét végén dől el, hogy az alkalmazott megy, vagy marad, és van-e állás, vagy nincs. Fel fognak hívni. Aztán vagy akad, vagy elkezdek pecázni.
Utálom ezt, és nem nekem való ez a világ az állandó változásokkal.

Ja, és nem adom az életemet egy munkáért, szóval 8 órás munka kell, heti öt nap, úgyhogy ilyen akadjon a horgomra, mert elsősorban én egy anya vagyok, másodsorban meg egy feleség és csak mindezek után leszek bármi más (de ezt nyilván nekik úgysem fogom elmondani), mert ha ezekről elfelejtkezem akkor boldogtalan leszek, bármennyit is keressek.

Szabadság!

elvtársak. Izé.... Végre! Holnaptól szabadságon vagyunk. Megvalósítjuk a legkényelmesebb nyaralást, és itthon nyaralunk. Hát ez van. Hegy van, tó van, bringa van, kényelem van. Na, ha minden jóból kivonjuk, hogy kaja az nem nagyon lesz, - mert a fizetés lassan csak hónap közepéig elég, és kedvem sincs főzni  - akkor ez tényleg nyaralás :)

Számot adok

-10

Ezt mind lefogytam május vége óta. Az elején jól ment. Most már nem annyira. DE, ez nem jelent semmit. Nem lehet mindig mindent feladni ami szar, fáj, nem megy, nincs hozzá kedvem...

Az utóbbi egy hónap maga a kínszenvedés. Három héten keresztül nem fogytam semmit. Eddig is mindig volt két ilyen rázós hét, de a három azért kiverte a biztosítékot. Szóval ebben a hónapban a havi 3 kilóból csak kettő lett. Pont az a kettő ami a -10-hez kellett, szóval értékes két kiló ez, lehet ezért volt ilyen nagy az ára :)

Maga a folyamat mit sem változott 1200 kalória a napi bevitel és a nem rég vázolt mozgásprogram. A héten szerda, csütörtök, péntek semmit nem mozogtam (ezt be kell vallanom), mert annyira nem bírtam már a meleget, hogy néha élni is alig sikerült. Szédültem, nyűgös voltam, fáradt voltam...

Na ezzel jól meg is szívattam magam, mert a lógás után olyan gyötrelem volt nekiállni, hogy csak na. Pont mint az elején. Pedig már épp kezdtem élvezni. Szóval a lógás nem kifizetődő.

Nagyon vicces, hogy minden egyes eltűnő kilónál fantasztikus érzés a mérleg számlapjának figyelése. Most 85-ön áll, ezt már megszoktam és várom, hogy végre kevesebbet mutasson eggyel, hogy aztán azt csodálhassam :) Mert akkor mondjuk már milyen közel lesz a 80-hoz, ami a mérlegen állva már egy látható cél (a valós cél olyan messze van, hogy nem is látszik ha a mérlegen állok). És a 80 már csak egy hangyafasznyira van attól, hogy 7-el kezdődjön a súlyom, amitől csak egy  ugrás attól, hogy 75 (ami már 20 kiló mínusz) És közben mennyi kedves számmal fogok még találkozni, szóval megy ez, ha lassan is.

Az endokrinológus novemberben szerintem le fog esni a székéről. Nem ha meglát, mert nyilván úgy nem fogja tudni, hogy mekkora voltam, de ott mindig mérlegre kell állni, aztán mindig szembesítenek vele, hogy legutóbb csak, ennyi meg annyi volt, és fogyni kéne... Na most megkapja!

A héten lesz testzsír mérés!

Egyén ügyekről legközelebb.