és mentünk ...

és mentünk....

 

eröltetett menet

Az elmúlt négy napban a tornát és a szobabringát gyaloglásra cseréltem. Szórakoztatóbb volt, de fárasztóbb is.
Szerda reggel útnak indultunk, az első állomás egy váci régiségkereskedés volt.

A kép a cég oldaláról van, az én babám, olyan, mint elöl a középső, csak magas. Majd lefényképezem.

Ha már ott voltunk kicsit körülnéztünk.

Ettől kezdve mintha állandóan csak mentünk volna, illetve semmi mintha, csak mentünk, mentünk....

--

Szabadságba rondító testvériség

Éljen a szabadság első napja. 6.30 helyett rögtön 6-kor keltünk, Istenlába elkocogott Vityával a trauma szakrendelésre, én meg lenyomtam a 20 perc tornám (igazi hős vagyok). Jelzem nem ment túl pöpecül, szerintem a testem még aludt :), de a lényeg, hogy folyamatosan járjon kezem, lábam végülis megvolt. Most egy édesítős kávé jutalmával ülök a gép előtt, hogy aztán nekiveselkedjek a sütis sütésnek, ebéd főzésnek és összeszedjem a skacok cuccát a táborra. Közben még megyek az egyetemre, és a rendelőintézetbe a tsh eredményemért.  Ez idő alatt Istenlába beíratja középiskolába a Somát, és nekiáll sínt felhajtani az ujjára, hátha mégiscsak sikerülne a gyereknek bemenni a Balatonba, ne már a kötésen múljon. Nem épp lazulós nap :) Bebét már le se merem engedni, mert ha az is összetöri magát nem lesz egy épkézláb gyerekünk se és lassan a körmünkre néz a gyámügy :) Istenlába tegnap közölte is, hogy bmeg még a szemetet is nekem kell kivinni, mert itt minden gyerek rokkant, és tényleg, majdnem...
Ma is 90 kiló vagyok kereken, el nem mozdulna az a qrva mutató a mérlegen. Szerencsére szerdától vasárnap reggelig a mérleg és én elválunk :) Ezt érdemli az ilyen rohadék, hogy jól elhagyják :)
A magam részéről nagyon örülnék a hűvösre forduló időjárásnak és a hasonló jövő hétnek, de a fiúkért megszakad a szívem, hogy már megint esőköpenyben nyaralhatnak a Balatonon :(

4 hét és vészfék

Beintett nekem a testem. Persze tudtam, hogy ez be fog következni, de ettől még nem esik jól. Hétfő reggelre meglett a -5 kilóm azóta viszont egy grammtól sem sikerült megszabadulni. Mikor ez ma reggel nyilvánvalóvá vált nem én voltam a legboldogabb ember a világon, viszont elég gyorsan sikerült a dolgot helyrerakni a fejembe. Egy nap sem eszem többet 1200 kcl-nél, és minden nap lemozgok ebből minimum 159-et ami 15 perc szobabringa közepes tempóban, vagy 224-et ami 20 perc kardió. Tegnap délután kardióztam este pedig bringáztam. Ma csak öt körül értem rá, így a 20 perc kardióra még bringáztam 10 percet, hát eléggé kivoltam :) Szóval a fentieket figyelembe véve nyilvánvaló hogy fogyni fogok... majd... valamikor a közeljövőben :) Az erőnlétem már most javult, a múlt héten még a tornát sem tudtam végigcsinálni, nemhogy bringázzak utána. Ja és mindezt önszorgalomból, mert a szakemberem csak a hétköznapokon kötelez mozgásra. Ja és bár a fogyásom még nem szám számottevő mégis van egy gatyám ami végre újra rámjön :)

Na de, mindennél sokkal fontosabb az oldal amit találtam és ami óriási segítségemre van abban, hogy megfelelően kajáljak és azonnal kontrollálni tudom a bevitt és ledolgozott kcl-ákat.
Mindenkinek aki hasonló cipőben jár és nem szeretne kalórákat számolgatni ajánlom a www.kaloriabazis.hu oldalt, a megfelelő táplálkozáson és a mozgáson kívül mindent megcsinál helyettünk. A használathoz regisztrálni kell, aztán már csak annyi a dolgod, hogy beírd mennyit ettél és mennyit mozogtál. Szerintem szuper.

Már nem vagyok éhes!
A megváltozott étkezés egyáltalán nem zavar, inkább csak az, hogy mivel a szénhidrátot igyekszem kerülni (persze azért eszem, mert kell az) így nehezen tudom elérni az 1200 kalóriát, sokszor csak 700-800-ig jutok a nap végére, ami viszont azt eredményezheti, hogy a szervezetem nekiáll tartalékolni (merthogy jön a nagy éhínség). Salátából, húsból (nem is nagyon szeretem, bár most egyre többet eszek belőle) nem könnyű annyit enni. Persze egy-két pogácsa orvosolná a dolgot rögtön, de azt nem engedem meg magamnak :)
Legújabb legjobb barátom a görögdinnye, már nagyon várom, hogy legyen magyar, de addig is (kerül amibe kerül) eszem a spanyolt. A magyar sem lesz olcsóbb, de ez most nem érdekel, nem mekizek, nem iszom :(, nem fesztiváloztam (mert nem iszom), hát a dinnye luxusa marad :)

Hát ennyi a hét. A jövő héten szabin leszek, de azért holnap délután bemegyek, mert lesz egy kis kismama búcsúztató. Soma és Bebe kedden megy a táborba, holnap még megpróbálunk valami levehető sínt venni Soma ujjára, hogy tudjon azért fürdeni, a neten találtam, szóval elvileg van. Vitya Fishingelt két napot (irigyeltem), jó buli volt azt mondta, bár tegnap kibicsaklott a lába és be van dagadva, úgyhogy holnap reggel Istenlába viszi orvoshoz. Voltak ma a trauma ügyeleten, de 30-an voltak előttük. Még el sem kezdődött a szünet, de minden héten összetöri magát valamelyik büdös kölyök :(

aranyos fodorka, egy óra lassú séta annyi kalóriát éget el, mint húsz perc kardiózás :)
Jövő héten Pesten én is ezt a mozgásformát választom, bejárom az állatkertet és mire végzek ledolgoztam a napi bevitelt :)

3 hét

-4,5 kiló. Sajnos nem lett belőle 5 pedig bíztam benne, de igazából nincs jelentősége, tehát bánkódni nem bánkódom miatta.

Egyéb hozadékok. Mióta napi 2-3 liter vizet iszom nem dagad a lábam, és alacsonyabb a vérnyomásom. Nem tudom, hogy ugyanennek, vagy a táplálkozásomnak köszönhetően sokkal több az energiám és nyilván ebből kifolyólag jobb a kedvem is :) Folyamatosan munkál bennem az érzés, hogy büszke vagyok magamra, és ettől jól érzem magam.
Már nem hiányzik a cukor, és napi 2 zöldteára cseréltem a napközbeni 3-4 kávét, és már csak egyet iszom itthon mikor a munkából hazaérek.
Már nem botránkozom meg azon, hogy hogyan lehet így élni, ennyi, és ilyen kajákkal, mert lehet, simán. Nem vagyok eltiltva semmitől, rajtam áll. Tegnap pl. ebédre egy nyolcad szelet (32cm-es) tonhalas pizzát ettem, mert ebéd gyanánt pizzarendelés volt a fiúk kérésére. A pizza jó volt, de a saláta mellé bőven elég volt az a kicsi.

Ma életemben másodszor (egyszer már tornáztam Norbira) önszántanból tornáztam. Mivel Istenlába dolgozik ma, hát felkeltem reggel hétkor mikor elment (és még a gyerekek alszanak) és nekiálltam a Zona light kardiójának. Még jó, hogy nem láttam magam kívülről, mert sokszor köszönő viszonyban sem voltam a dögös csajjal a tévében, de végigcsináltam a magam faramuci módján. Elfáradtam, megizzadtam és most öndicsőülten ünneplem magam a tejhabos kávémmal :)
Nekem ugyanis ez a legnagyobb mumusom a mozgás. Mivel sosem csináltam, így elég hülyén is érzem magam közben, topa is vagyok, a ritmusérzékem valaki más kapta, dehát nem is fitnesz versenyt akarok nyerni :) Ráadásul úgy nyikorog mind a térdem, mind a csipőm, szerintem még a fülem is, hogy más emberek közt neki sem futnék ennek. Egyelőre azon agyalok, hogyan oldhatnám meg, hogy legyen napi 20 percem erre az ugribugrira, úgy hogy a fiúk ne legyenek itt, mert akkor bepisilős röhögés lenne az egészből. Persze a rekeszizmok mozgatása is fontos, de inkább egyedül bénázgatnék :)
Cél: három hét alatt végigcsinálni a húsz percet a dögös csajjal normálisan, hogy aztán egy újabb cél jöhessen.

Hős vagyok na!

Elballagott az én apróságom

(Miután Bebe ujjáról (kosárlabdázás) egy hónapja lekerült a sín, ideje volt, hogy valaki ujjat törjön (foci-kapus)