Imádom Vekerdy Tamást

Hát nem vagyok egy könyvből nevelős. Mi több önfejű vagyok, nagyon, szóval inkább a nekem aztán ne mondja meg senki... Gyerekneveléssel kapcsolatos könyvet sem olvastam életemben - hiszen már 20 évesen is sokkal nagyeszejobbantudja voltam :), hiába nyomta kezembe anyukám a már akkor elavult Spock-ot (ha még a kapitány lett volna a Star Trekből talán...) Na lényeg a lényeg nem kedvelem mikor megmondják nekem a tutit és ösztönből nevelek, természetesen tökéletesen, hogyan másként.
De! Soha ki nem hagynám, hogy elolvassam a Nőklapjában Vekerdy rovatát, és most miközben épp háttértévézek egy délután műsorban beszélt a tévében arról, hogyan mondjuk el a gyereknek, hogy....
Mondjuk, hogy valaki meghalt, és hogy erre nem az a válasz, hogy értsd meg meghalt, nem látod többé, berakják a föld alá, megeszik a kukacok, és kész. Brrrr, azt, hogy ez nem illetve igen pocsék válasz magamtól is tudtam (hurrá, mondtam én, csúcs szülő vagyok).
DE! Hogy egy ilyen kérdésre azt válaszoljam, méghozzá igazul, hogy elment és ezentúl felhő lesz, meg szél, meg eső.... na ez soha eszembe nem jutott volna, pedig olykor, gyakran, szinte mindig igen szentimentál tudok lenni, meg költői is, de ez valahogy annyira szép, és mégis (se) eszembe sem jutott soha.
Szeretem én ezt a Vekerdyt.

még mindig lila

A világ legnagyobb kendője

amit megkötöttem. Hatalmas lett, de tényleg :) Blokkolni nem is tudom, mert nincs ekkora helyem, inkább csak a szélcsipke simítására törekedtem. Mérete 270x70 cm, ha akarnám lehetne nagyobb is :)

Mindeddig még sosem kötöttem rövidített sorokat, még szerencse hogy van internet és az ember ma már bármit megtanulhat ha a világhálóra röppen.

A fonal már legalább egy éve búslakodott a fiókban, mert valahogy sosem jött, hogy mi legyen belőle amíg ezt a mintát meg nem találtam. 

Igazából a kötős horgolós csoportban feltett sárga köteménybe szerettem bele, sajnos már nem emlékeszem azt ki kötötte, pedig eszméletlen szép volt. Amiatt a sárga miatt vettem meg a mintát itt: http://www.ravelry.com/patterns/library/lady-moth-shawl---hand-knitting-version

A fonal zauberwiese (1029 lila, asszem a Barkából vettem) 420m/100g pont megfelelt a megadott fingering vastagságnak (210 m/50g). A tűmérettel nem teketóriáztam sokat, mivel elég lazán kötök (és a fonalamon is ez a méret szerepelt) 2-es tűvel kötöttem.

A "repeat section" előtt már kezdett világossá válni, hogy nem lesz elég a fonalam, bár volt belőle 840 m. A chartokat nézegetve úgy döntöttem, hogy a C szekciót nem hogy nem ismételgetem, hanem egyáltalán meg sem kötöm, szerencsére a minta ezt minden változtatás nélkül lehetségessé tette.

Most már csak azt bánom, hogy nincs egy próbababám amin normálisan lefényképezhetném, mert szép ám :)

Kit hív, a felhők szarnak rá, mennek,

dolguk van, délen esni fog, fölöttük egy egykedvű, roppant nagy rendnek világítanak égve hagyott napok...

Na, mi például egyáltalán nem gondolhatjuk, hogy szarnak ránk a felhők, és mennek mert nem. Hozzánk a felhők csakis jönnek, hol lágyan, hol fergeteges sebességgel, de mindig közelítenek, ha kell, ha nem. A gemenci hétvégénket megint elviharozta az időjárás, de azért nincs panasz, elvégre a természet miatt megyünk oda, és azt is kapjuk :)

Legyen elég annyi, hogy képek nem nagyon vannak, mert vagy esett, vagy sötét felhős ég volt.
Az első tervezett bringázáskor a kocsitól 5 km-re olyan jégeső zuttyant a nyakunkba, hogy csak na. Valami eszméletlen intenzitással kaptunk viszonylag rövid idő alatt olyan mennyiségű vizet és jeget a nyakunkba mint még soha. Na de mi élmény ha ez nem? Istenlába meg csak biztatott, hogy hajrá most aztán húzzunk bele, így aztán mivel egy vonalban mozogtunk a viharfelhővel sikerült a leghosszabb ideig áznunk :) Extrém volt tényleg, és miközben úgy folyt a víz a képünkön, hogy szinte nem is láttunk, és Istenlába félt, hogy rámjön a hiszti - de akkor épp nem jött - nagyon jókat röhögtünk, és tényleg egy igazi élmény volt. Sajnos az idő a továbbiakban sem volt túl kegyes, így sokat mesélni nem tudok, mert van ugye amiről úrinő nem beszél :)

Hát ennyi volt a tavaszi Gemenc.

süti süti

Van az úgy, hogy a hétfő is jó,

nyilván ritkán, de azért van.

Na, szóval

... az történt, hogy vége van a kongresszusnak, és egy kicsit lazább az élet amit nagyon élvezek, és kevesebb a stressz, amitől sokkal mosolygósabb a világ, főleg, hogy kék az ég és zöld a fű és egyszerű az élet...., na jó, az élet - sajnos - nem egyszerű, de nekem most egy kicsit könnyebb és most - míg hozzá nem szokok és nem kezdem hinni,  hogy nekem minden szar - ezt élvezem is.
D. nem néz ki túl jól, és bár néha tényleg szívesen szétverném a fejét gumikalapáccsal ez a tény elszomorít, na de én inkább dicsérni jöttem Caesart nem temetni, hogy ezzel a Shakespeare-i svédcsavarral éljek.
A belfödi, szerény - ámde nyilván annál élvezetesebbé váló - nyaralás fedezete a jó munka dicséreteként biztosítva van :) Hurrá, nyaralunk!, majd, mert addig azért még egy csomó élvezetet szeretnék, melyeknek fedezete kérdéses (adományokat a számlaszámunkra várunk, vagy lottó nyeremény formájában is elfogadunk, két találatosok kíméljenek)
Na de csak sorjában a jó dolgok özönével. Tegnap este pl. a fonalam.hu fonalstopján egy csomó új fonalra tettem szert, jelzem a dolog ma folytatódik. Kéne egy nagyobb lakás/legalább egy szerkény/titkos zug, ahová az újabb szerzeményeket rejthetném, mert a fonalas szekrény :o kinövődött. Pár éve még az volt a szlogen, hogy csak akkor vehetek új ruhát ha a régieket elajándékozom, ez mostanra erős fonalkorlátozásra próbál változni, kevés sikerrel. Igazi hörcsög lettem :)
Ma megérkezett a kép amivel a jó munkámért magamat jutalmaztam :)

Kiss üröm az örömben, hogy azért a Postának sikerült meggyűrni.

Marissal kendőt kötöttem, a világgal meg békét.

pocsék képek, de már csak az erkélyen van némi fény, és tudom, hogy ha ma nem fotózom le sosem fogom :)

Minden elfekvő kötött és horgolt táskába megvarrtam a bélést (valódi hőstett), és kötöttem egy újabbat :)

ez itt a színhelyes

Lassan ki kéne találnom mit kezdek a hatalmas kupaccá halmozódó táska és kendő hegyekkel, mert az mégsem frankó ha a felszabaduló fonalhelyet kötött holmik garmadával töltöm meg.

Ezidőtájt egy kendőn igyekszem a rövidített sorok rejtelmébe ásni magam, és egy babatakarót kötök (nem, nem vagyok terhes - remélem).

A legeslegeslegjobb, hogy 5-én elmegyünk Istenlábával és beleveszünk a Gemencbe 3 napra. Mióta megvan az utazás időpontja azóta nem igazán tud felbosszantani semmi :) Imádom ezt a csodálatos helyet, amit tavaly találtam, és azóta folyamatosan csak odavágyom, a csendes, békés, madárcsicsergős, erdős, Dunás, Siós édenkertbe.

Erősen gondolkodom a Fishingen. Tavaly nem voltam és ez nagyon rossz volt nekem :) Megkérdezem az unokatesómat, hogy szabad-e a ház arra az időre. Próbáltam - hogy ne keljen kuncsorogni - házat keresni, de egész Orfű foglalt :)

Az Ördögkatlant már csak nagyon halkan mondom, bár szerencsére Istenlába nem nagyon jár ide.

Na, szóval ennyi millió tervre kellene nekem mecénás :)

Említésre méltó, hogy Bebe eltörte a jobb kezén a mutató ujját, ettől mi már nem esünk kétségbe nekünk negyedévente jár a trauma ügyelet. Az első gyerekünknél ilyenkor én mindig beleestem a kétségbe, Istenlába már akkor sem, ő már tudta, hogy a fiúság ezzel jár... most már én is tudom.

Na, most megyek, mert bár vasárnap a vásárban fonalvásárlás után megfogadtam - szerencsére csak magamnak - hogy jó ideig nem veszek több fonalat, ezzel szemben már tegnap egy jó adagra tettem szert, de most muszáj megint mennem, mert aki lemarad, kimarad....