Na, szóval

... az történt, hogy vége van a kongresszusnak, és egy kicsit lazább az élet amit nagyon élvezek, és kevesebb a stressz, amitől sokkal mosolygósabb a világ, főleg, hogy kék az ég és zöld a fű és egyszerű az élet...., na jó, az élet - sajnos - nem egyszerű, de nekem most egy kicsit könnyebb és most - míg hozzá nem szokok és nem kezdem hinni,  hogy nekem minden szar - ezt élvezem is.
D. nem néz ki túl jól, és bár néha tényleg szívesen szétverném a fejét gumikalapáccsal ez a tény elszomorít, na de én inkább dicsérni jöttem Caesart nem temetni, hogy ezzel a Shakespeare-i svédcsavarral éljek.
A belfödi, szerény - ámde nyilván annál élvezetesebbé váló - nyaralás fedezete a jó munka dicséreteként biztosítva van :) Hurrá, nyaralunk!, majd, mert addig azért még egy csomó élvezetet szeretnék, melyeknek fedezete kérdéses (adományokat a számlaszámunkra várunk, vagy lottó nyeremény formájában is elfogadunk, két találatosok kíméljenek)
Na de csak sorjában a jó dolgok özönével. Tegnap este pl. a fonalam.hu fonalstopján egy csomó új fonalra tettem szert, jelzem a dolog ma folytatódik. Kéne egy nagyobb lakás/legalább egy szerkény/titkos zug, ahová az újabb szerzeményeket rejthetném, mert a fonalas szekrény :o kinövődött. Pár éve még az volt a szlogen, hogy csak akkor vehetek új ruhát ha a régieket elajándékozom, ez mostanra erős fonalkorlátozásra próbál változni, kevés sikerrel. Igazi hörcsög lettem :)
Ma megérkezett a kép amivel a jó munkámért magamat jutalmaztam :)

Kiss üröm az örömben, hogy azért a Postának sikerült meggyűrni.

Marissal kendőt kötöttem, a világgal meg békét.

pocsék képek, de már csak az erkélyen van némi fény, és tudom, hogy ha ma nem fotózom le sosem fogom :)

Minden elfekvő kötött és horgolt táskába megvarrtam a bélést (valódi hőstett), és kötöttem egy újabbat :)

ez itt a színhelyes

Lassan ki kéne találnom mit kezdek a hatalmas kupaccá halmozódó táska és kendő hegyekkel, mert az mégsem frankó ha a felszabaduló fonalhelyet kötött holmik garmadával töltöm meg.

Ezidőtájt egy kendőn igyekszem a rövidített sorok rejtelmébe ásni magam, és egy babatakarót kötök (nem, nem vagyok terhes - remélem).

A legeslegeslegjobb, hogy 5-én elmegyünk Istenlábával és beleveszünk a Gemencbe 3 napra. Mióta megvan az utazás időpontja azóta nem igazán tud felbosszantani semmi :) Imádom ezt a csodálatos helyet, amit tavaly találtam, és azóta folyamatosan csak odavágyom, a csendes, békés, madárcsicsergős, erdős, Dunás, Siós édenkertbe.

Erősen gondolkodom a Fishingen. Tavaly nem voltam és ez nagyon rossz volt nekem :) Megkérdezem az unokatesómat, hogy szabad-e a ház arra az időre. Próbáltam - hogy ne keljen kuncsorogni - házat keresni, de egész Orfű foglalt :)

Az Ördögkatlant már csak nagyon halkan mondom, bár szerencsére Istenlába nem nagyon jár ide.

Na, szóval ennyi millió tervre kellene nekem mecénás :)

Említésre méltó, hogy Bebe eltörte a jobb kezén a mutató ujját, ettől mi már nem esünk kétségbe nekünk negyedévente jár a trauma ügyelet. Az első gyerekünknél ilyenkor én mindig beleestem a kétségbe, Istenlába már akkor sem, ő már tudta, hogy a fiúság ezzel jár... most már én is tudom.

Na, most megyek, mert bár vasárnap a vásárban fonalvásárlás után megfogadtam - szerencsére csak magamnak - hogy jó ideig nem veszek több fonalat, ezzel szemben már tegnap egy jó adagra tettem szert, de most muszáj megint mennem, mert aki lemarad, kimarad....

Hurrá tavasz!

Mea culpa

Benedek megnézte a holnapi időjárás előrejelzést, majd sűrűn elnézését kért, és közölte, hogy hogy hozza ő, de időbe telik, szóval legyünk kicsit türelemmel.

Most már elég volt, elég...

Ma majdnem felmondtam. Illetve már tegnap délután közel álltam, aztán ma elhatároztam, hogy áthelyeztetem magam valahová a klinikumba..., aztán beszéltem pár emberrel akik próbáltak meggyőzni arról, hogy ez hülyeség, és majd lesz jobb is. Aztán voltak akik azt mondták azon csodálkoznak, hogyan és miért bírtam eddig... aztán elmondtam D-nek mit gondolok a tegnapi napról, és ez talán hatott valamicskét, mondjuk annyit, hogy a héten már nem lesz különösen Degecen született.

De a felhők felett mindig süt a nap :) És mindezek mellett vagy éppen a fentiek miatt egy csomó pozitív érzést-gondolatot kaptam a munkatársaimtól, és volt napi jó hír is, de az titok, mert nem az én jó hírem, viszont hmmmm. És horgolok, meg kötök, és most próbálok békét (is) kötni.

És lássuk be nézőpont kérdése, hogy honnan szánni való avagy irigylésre méltó az ember élete. És ha mindenki életébe kell a szar, akkor az inkább ott legyen ahol most van, és sose lopódzon közelebb.

Uff

Na szóval

mostanában nem vagyok túl beszédes kedvemben úgy tűnik, de mivel ez tiszta piszokság azokkal szemben akik azért járnak ide, hogy olvassanak és nem fényképnézegetés-zenehallgatás céljából így most tartok pótlásként egy rövid összegzést.

42 éves lettem, senki ne kívánja hogy - ettől - boldog legyek, mert ebben aztán nem sok öröm van. Viszont, nagyon jó - mert én már csak ilyen vagyok - hogy egy csomó szuper ajándékot kaptam, úgymint fonal, kedvenc kávé, pompázatos orchidea, illatozó jácint, nagyon sok (természetesen nem hizlalós) csokoládé :) ..., és az utazás Istenlábával. Persze lehet(ne) mondani, hogy ez már egy szokásos utazás, mert minden szülinapon elmegyünk, és mindig ugyanoda..., de mégsem ugyanolyan, szóval mégis mindig más (tudom ám ezt még többféleképp is). Idén például a legjobb volt. Ehhez kellett az is gondolom, hogy nem kifacsart citromként futottam neki, hanem már-már normális komfortérzettel, mert Dumbledore már február közepén bedobta a tavaszi svédcsavart és végigpróbálgatja a klinikum teljes vertikumát, így viszont nem volt aki engem tönkretegyen. Pedig nagyon törekszik agonizálás közben is engem amortizálni, de nem megy az már olyan könnyen (jelzem ma azért sikerült telefonon is, szóval Ő is fejlődik). Na szóval a szülinapi wellnessnek jó formában futottam neki, Istenlába meg az Istenlába na ..., három napig rólam szólt a világ, a pingpongozni akartam az volt, ha fürdeni az, ha.... Kurva jó volt na, elmondhatatlanul nagyon.... és állandóan visszavágyom :) Munkaügyben épp kongresszust szervezek, ebben van jó is (minimális), de leginkább rohadt nagy szívás, főleg, hogy mindent egymagam csinálok, mert...., mert és kész. D. holnap jön dolgozni... és ő ilyenkor mindig teljesen megőrül, akkor se százas persze ha minden nap jön, de ha nem jöhet egy ideig attól totál begőzöl... szóval nekem annyi és még úgy a kongresszus. Ezt most azért fejtem ki ilyen szépen, hogy sajnáljatok, még az is lehet, hogy a kollektív sajnálat tompít a szenvedéseimen.

Közben - hogy meg ne őrüljek - ha még ki tudom nyitni a szárazságtól sajgó szemeim vadul kötök, horgolok, varrok... mikor melyiket. Horgoltam egy kurva jó táskát, de még nem fényképeztem le, viszont már két napja hordom :) és most épp egy tarisznyán csattogtatom a tűimet, de van itt léghajós lány és még ki tudja mi minden mióta nem mutogattam.

A gyerekek jól vannak, a nagyok csajoznak - többet a kelleténél. A tanulás mintegy melléktevékenység, esetleg, már ha.... A 20 évesre nagyon már hatni se tudok, mert jön a jajj anyám, nem bukok meg, a többi nem számít... és ha belegondolok még igaza is van, munkahely úgysincs....Soma már felvételizett, neki az év vége nem számít, de mikor arra kértem, hogy az első félévet nyomja meg, a másodikban már hátra lehet dőlni kicsit, akkor nem arra gondoltam, hogy onnantól kettesek érkeznek a négyesek helyére, szóval be kellett rendszabályozni egy kicsit, őt még lehet. Bebe teljesen oké, tanul (állandóan), edzésre jár... Ő még tündérmogyoró :)

Na, most már tudtok mindent :)

még élek,

láthatjátok.