Na szóval

mostanában nem vagyok túl beszédes kedvemben úgy tűnik, de mivel ez tiszta piszokság azokkal szemben akik azért járnak ide, hogy olvassanak és nem fényképnézegetés-zenehallgatás céljából így most tartok pótlásként egy rövid összegzést.

42 éves lettem, senki ne kívánja hogy - ettől - boldog legyek, mert ebben aztán nem sok öröm van. Viszont, nagyon jó - mert én már csak ilyen vagyok - hogy egy csomó szuper ajándékot kaptam, úgymint fonal, kedvenc kávé, pompázatos orchidea, illatozó jácint, nagyon sok (természetesen nem hizlalós) csokoládé :) ..., és az utazás Istenlábával. Persze lehet(ne) mondani, hogy ez már egy szokásos utazás, mert minden szülinapon elmegyünk, és mindig ugyanoda..., de mégsem ugyanolyan, szóval mégis mindig más (tudom ám ezt még többféleképp is). Idén például a legjobb volt. Ehhez kellett az is gondolom, hogy nem kifacsart citromként futottam neki, hanem már-már normális komfortérzettel, mert Dumbledore már február közepén bedobta a tavaszi svédcsavart és végigpróbálgatja a klinikum teljes vertikumát, így viszont nem volt aki engem tönkretegyen. Pedig nagyon törekszik agonizálás közben is engem amortizálni, de nem megy az már olyan könnyen (jelzem ma azért sikerült telefonon is, szóval Ő is fejlődik). Na szóval a szülinapi wellnessnek jó formában futottam neki, Istenlába meg az Istenlába na ..., három napig rólam szólt a világ, a pingpongozni akartam az volt, ha fürdeni az, ha.... Kurva jó volt na, elmondhatatlanul nagyon.... és állandóan visszavágyom :) Munkaügyben épp kongresszust szervezek, ebben van jó is (minimális), de leginkább rohadt nagy szívás, főleg, hogy mindent egymagam csinálok, mert...., mert és kész. D. holnap jön dolgozni... és ő ilyenkor mindig teljesen megőrül, akkor se százas persze ha minden nap jön, de ha nem jöhet egy ideig attól totál begőzöl... szóval nekem annyi és még úgy a kongresszus. Ezt most azért fejtem ki ilyen szépen, hogy sajnáljatok, még az is lehet, hogy a kollektív sajnálat tompít a szenvedéseimen.

Közben - hogy meg ne őrüljek - ha még ki tudom nyitni a szárazságtól sajgó szemeim vadul kötök, horgolok, varrok... mikor melyiket. Horgoltam egy kurva jó táskát, de még nem fényképeztem le, viszont már két napja hordom :) és most épp egy tarisznyán csattogtatom a tűimet, de van itt léghajós lány és még ki tudja mi minden mióta nem mutogattam.

A gyerekek jól vannak, a nagyok csajoznak - többet a kelleténél. A tanulás mintegy melléktevékenység, esetleg, már ha.... A 20 évesre nagyon már hatni se tudok, mert jön a jajj anyám, nem bukok meg, a többi nem számít... és ha belegondolok még igaza is van, munkahely úgysincs....Soma már felvételizett, neki az év vége nem számít, de mikor arra kértem, hogy az első félévet nyomja meg, a másodikban már hátra lehet dőlni kicsit, akkor nem arra gondoltam, hogy onnantól kettesek érkeznek a négyesek helyére, szóval be kellett rendszabályozni egy kicsit, őt még lehet. Bebe teljesen oké, tanul (állandóan), edzésre jár... Ő még tündérmogyoró :)

Na, most már tudtok mindent :)