Hiába a kicsivel emelt gyógyszer adag, megint kezdek elfogyni, és itt sajnos egyáltalán nem a kilóimról van szó, mert jelen helyzetben azok csak gyarapodnak.
Tény, hogy D mellett dolgozni egy egészséges embernek is kihívás. És a helyzet vele kapcsolatban (sem) nem javul, szóval egyre nehezebben elviselhető. Én az elmúlt pajzsmirigyemmel és a még nem hozzá passzintott gyógyszerezésemmel pillanatnyilag csak vegetatív funkciókra vagyok képes. A gondolkodás, gyors helyzetváltoztatás, szellemi frissesség, elfogadható reakcióidő, rövid távú memória .... és még sorolhatnám jelenleg nem képezik részét az eszköztáramnak.
Ellenben bárhol bármikor képes vagyok például elaludni. Tíz perc alatt el tudom felejteni akár a saját nevem is. Hát mekkora szenzáció ez!
Mivel azonban D tegnap névnapom alkalmából akkora gyökér volt mint az állat, és a nap végére könyörtelenül "kicsinált", miközben orvosként tisztában van azzal, hogy milyen állapotban is vagyok úgy döntöttem nem érdemel meg engem. És én sem őt érdemlem. Egy hétre táppénzre száműztem magam. Holnaptól több gyógyszert szedek. Ha szerencsém van pikk-pakk jobban leszek, valahogy nagyon bízom ebben.
Holnap vérvételre megyek, aztán beszedem az emelt gyógyszert és elkezdem jobban érezni magam. Ez a terv. Aztán teljesen extrém módon az ágyamban fogok bóbiskolni.
Holnaputántól kiterjesztem érdeklődésemet bugyuta filmet tévén bámulásában.
Pénteken már könyvet fogok olvasni, és meg is fogom érteni.
Szombattól újra megbírkózom a mintából kötéssel.
Vasárnap végigjárom a vásárt.
Hétfőn összebújok a - remélem szabadnapos lesz - Istenlábával.
Kedden élvezem, hogy élek.
Szerdán élvezem az életet.
Csütörtökön elmegyek dolgozni.
Pénteken hálát adok Istennek, hogy péntek van....
Így lesz ez :)
