Pasta carbonara

Egyszer régen, nagyon régen, kerekerdő közepében...
írtam már a tésztakönyvről, a tésztagépről, meg a tészta készítésről itt.

Azóta nem nagyon locsogtam itt erről, mert minek, ha már egyszer elmondtam. Amit mondtam megmondtam :)
De ma nem bírom megállni, szó nélkül hagyni, hogy a tészta amit otthon készítesz és a tészta amit a boltban veszel, szóval e kettő között a különbség olyan, mint a talicska és és az X6-os BMW között.

Igaz a tésztagyártással életünk része lett az a paradoxon, hogy a boltban a hétvégi ebéden diskurálva először megállapítjuk, hogy együnk valami tésztát, mert az pikk-pakk megvan (és mostanában nincs nagy kedvem konyházni), és nem is drága, aztán szombaton délelőtt azon kapjuk magunkat, hogy gyúrjuk, tekerjük, formázzuk, a maradékot szárítjuk....
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eközben én gyakran szentségelek és nyafogok, hogy fáj a hátam, és semmi kedvem, és hagyjon már mindenki békén, meg nem is vagyok konyhásnéni...., de aztán mikor letelik a 3-4 perc főzési idő és összekeverem a tésztát az aktuális feltéttel, és ott gőzölög, és illatozik ...

Gondolom mondanom sem kell, hogy ma tészta volt az ebéd :)

újszülöttek

master of Jedi

Ezért nem érek rá mostanában

hunglismágnes

Ma, hogy már így elhatalmasodott a vizsgaidőszak és annyi a hallgató az irodámban, mint pitypang a kora nyári mezőn eszébe jutott a főnökömnek, hogy miközben két ember a szobáját pakolja ki - parkettázás leszen - és hallgatók hada három nyelven osztja az észt körülöttem, diktáljon egy levelet. Ezen már fenn sem akadtam, de mint kiderült a levelet angolul diktálta egy olasz dumbledore részére.
Na most én a nekem szükséges szinten elmakogok, és olvasok angolul, sőt ha valamit értek még le is írom, de, és itt jön a bökkenő borzasztóan nem értem soha, hogy mi a f@szt akarnak tőlem. A hallgatókkal szerencsém van (bár a kínai angolt nehezen bírom), mert ők általában jegyet beíratni, vagy tesztet nézni, vagy valakivel beszélni akarnak, ezt meg (már) viszonylag jól értem.
Mondtam is az én főnökömnek, hogy meg kéne ezt gondolni, de ő közölte, hogy ne dumáljak, hallja ő, hogy egész nap a hallgatókkal csevegek, tudja, hogy tudok angolul (pedig nem), írjunk.
Ő bent a saját irodájában, annak is a hátsó felén, én a hallgatós-költözős zűrzavar közepén, ő mondja én meg írom amit hallok - ha magyarul mondta volna sem lett volna sokkal jobb a helyzet - közben már folyt a könnyem a röhögéstől, mert sokszor fingom sem volt, hogy wait, meat, vagy meet, ez meg még krákogott, mekegett meg telefonált is közben, és olyan szavakat mondott amiket még életemben nem hallottam, mert egyrészt lehet, hogy nincsenek is, másrészt millió olyan angol szó van amit én még nem hallottam.... Mondtam is neki, hogy na mikor ezt olvassa még be is tojik :) Vidám egy félóra volt :)

fiúk és lányok

Dolce gusto

Szeretem :)
Olyan, mint egy kis katica :)

Egyedüli gond vele, hogy a nagy kapszulák és azok dobozai rengeteg helyet foglalnak, a kapszulatartót pedig egy fél kávégép áráért adják. Na de jött Istenlába és egy régi sütőráccsal azonnal orvosolta a problémám. Jó az Istenlába a háznál!