Hú, hogy mennyi hatás ér ma...

Az imént megállt egy teljesen újszerű opel a házunk előtt (nagyságrendekkel "menőbb" a mi autónknál) kipattant belőle egy cigány (tőlem roma is lehet, lévén semmi bajom velük akárhogy is hívják őket, ismerek én fehér tirpákot (is) eleget) pár, mit szállt, ugrott majd az egyik elment a lenti, a másik pedig a fenti kukához és nekiálltak mazsolázni. Annyira valószerűtlen volt a dolog, hogy odahívtam Vityát, hogy na ezt nézd fiam. Hát leesett az álla :)

Frissen szerzett élményeim

Na, ezen is túlestünk. Én nem fotóztam, de a vérszerintiek igen és majd küldenek képeket :)
Az egész úgy indult, hogy mikor kiléptünk a kapun ismét leszakadt az ég. Második lépésként szétesett az esernyőm :) Akkor viszont felőlem már bármit történhetett úrrá lett rajtam az "egyszerűen leszarom".
Mivel a buszközlekedés elég esetleges mifelénk jó időben elindultunk, így aztán naná, hogy jött a busz is. Fél órával előbb voltunk a városban, mint kellett volna, de mikor leszálltunk csak szemerkélt. Felérve a Széchenyi térre egy trékomos járműre lettünk figyelmesek és rendszám alapján beazonosítottuk apánkat, aki úgy döntött nem hagy minket a szarban lesz ami lesz, felhúzta a legszebb szerelőruháját :) Ezzel aztán elegánsabb is lett a fiúknál.

Mire parkolóhelyet talált befutottak anyámék az öcsémékkel. Hurrá micsoda "kellemes" meglepetés, mégiscsak el tudott jönni az öcsém. A Palatinus előtt családegyesítettünk dél előtt tíz perccel. A szervezők sehol. Ekkor az öcsémmel (aki egyébként legalább olyan bunkó, mint én sokkal bunkóbb nálam) finoman közöltük, hogy ha délig nem jön meg a meghívó fél mi átmegyünk kajálni a mekibe és hazahúzunk. Várakozás közben - fantasztikus meglepetésként - megérkezett a "bácsi" takarítónője. Tudni kell a banyáról, hogy mikor még grafikusként dolgoztam és több pénzem volt, mint eszem szabadidőm, egy hónapig nálunk is takarított. Megbeszéltem vele, hogy semmi más nem kell nekem, minthogy ne legyen por, rend legyen és tiszták legyenek az ablakok. Ehhez képest minden pénteken (mikor takarított) totál kupira jöttem haza, ő meg sikálgatta a lábosok alját, én pedig állhattam neki takarítani. Mikor aztán egyszer arra jöttem haza, hogy Istenlába összes makettjét (amitől határozottan el volt tiltva többediziglen szájbarágva, hogy azokhoz nyúlni tilos!) a kádban áztatva portalanítja akkor elbúcsúztunk egymástó. Gondolhatjátok, hogy repesett a szívem mikor megláttam.
Dél után pár perccel befutottak a vérszerintiek a "bácsival" (aki akkor sem a nagyapám). A főszervező nagybácsi ekkor még mindig nem volt sehol, de a vérszerintiek közölték, hogy az utasítás szerint húzzunk be. Na, ekkor kiderült, hogy nem ám összetoltak húsz főre asztalt (lett volna rá lehetőség) hanem kaptunk két egymás melletti kerekasztalt (lovagok nem voltak), és kezdődött az ültetése mizéria. Miután minden vérszerinti és nagyfontosságú résztvevő becsoportosult a nagy asztalhoz mi elmentünk a hat fős kis asztalhoz, és igen, természetesen megkaptuk a takarítónénit is. Gondoltam is, hogy még jó hogy nincs cselédszoba.... A bácsikámnak egyébként valószínűleg leesett, hogy ez azért elég gáz, mert próbálta unszolni a vérszerintieket, hogy cseréljenek helyet velünk, mi viszont nem akartuk "egyedül" hagyni a gyerekeket (nem olyan családbú' származom én). Erre a nénikém megkérdezte, hogy dehát tudnak már egyedül enni, nem?! De baszd meg tudnak!
Mindeközben igyekeztem nem vicsorogni, inkább mosolyogni (vszeg kurvára nem sikerült). A kaja svédasztalos volt, és finom, kár hogy nem igazán tudtam élvezni. Istenlába evett, és már lépett is Erdősmecskére ahol már rég lennie kellett volna.... Azért hálás vagyok neki a támogatásért.
Mikor kimentünk dohányni a vérszerintiekkel is sikerült pár szót váltani. Őket egyébként szeretem, és mindig örülök ha találkozunk (a kaszt rendszer nem az ő lelkükön szárad).
Váltottam pár udvarias felszínes szót a bácsikámmal, nénikémmel, és a "bácsival" is. Miszerint, milyen nagyok ezek a gyerekek, kinek milyen lett a bizonyítványa, hogy vagyunk (rohadt jól vagyunk vegyétek tudomásul!), valamint, hogy milyen szép ez a szecessziós épület (tényleg az) blablabla.

Háromnegyed háromkor már erősen láttam, hogy a Vitya lassan megőrül, mert ma még egy tételt meg kell tanulnia (szerdán szóbeli), reggel meg kezdi a gyakorlatát. Benedek már kockásra unta magát, Somika viszont nagyon udvarias fejjel mosolygott mindenkire (el is gondolkodtam rajta, hogy vajon megkattant-e szegénykém).
Szerencsére mire hazaindultunk már az eső sem esett, és túléltük a nagy családi színházatj. Juhéééé.

Schmitt Pál szerint a magyar nyelv bajban van

Ő már csak tudja.

cikk itt

Húúú, de jó

Reggel 15 fokra és szakadó esőre ébredtünk. Naná, hogy jó időre való ruhával készültem :) Ez mondjuk az én esetemben nem annyira gáz, a kongresszusi időszak jóvoltából azért van mit előkapnom, ha nagyon muszáj. Bebére találtam egy normális farmert (se nem szakadt, se nem kopott, tehát ünneplős) :) Somára ez már nem elmondható, ő kapott egy térdgatyát az ingéhez. Vitya hosszas huzakodás után levette a terep térdnadrágját és lecserélte egy farmerre (a látvány semmivel sem jobb). Közben dünnyög, hogy semmi kedve, és miezmá' hogy ő nem húzhat olyan ruhát amibe jól érzi magát. Én is dönnyögök, mert felvonultattam neki (Istenlába szekrényéből) vagy tíz inget, de ő akkor is csak a fekete pólóját hajlandó felhúzni, mondván, hogy van gallérja, tehát az elegáns :) Hogy a hátán egy fehér tigrisminta van az nem nagyon zavarja. Aztán a konyhában cigizés és az elegancia oltárán áldozott viták közepette Eszterrel (Vitya csaja) kirobbant belőlünk a röhögés.
Végül úgy döntöttem a nagy szart fogok én idegeskedni ezen. Hátha többet nem kell menni :)
Irigylem Istenlábát, hogy elázhat valahol a nagyvilágban, és nem kell velünk parádéznia.
A teljes felfordulás közepette persze mindenkit megetettem, csak én nem ettem. Marja a marék muszájszedni gyógyszer a gyomrom.
Közben előállt Vitya felöltözve, borzalmas :)
Na megyek önfeláldozni, éljen a család :)

rinya és egyebek

rinya
Nem is tudom hol kezdjem, mert igazából nem történik semmi, de mégis olyan folyamatos az események sodra, hogy se vége se hossza. Istenláb Pünkösd hétfő óta dolgozik - ráadásul délután, így nem is nagyon vagyunk együtt -  és ezt folytatja megállás nélkül a jövő hét csütörtökig, mikor is végre elhúzunk a FOO-ra. Már csütörtök reggel elmegyünk, bár a programok csak este kezdődnek, de mivel gyönyörű helyen lévő nyugis kis házunk van inkább ott tanyázunk. A gyerekek anyukámmal lesznek, akinek ezúton is hálás vagyok, és igyekszem is nagyon nem paraszt lenni mikor épp az agyamra megy Sajnálatos módon az utóbbi időben nagy intenzitással képes erre. Holnapra például tökéletes agresszív érzelmi zsarolástól kényszeredetten mehetek a belvárosba, hogy a Palatinus szálló éttermében ünnepeljem anyám nevelőapjának - nem, ő nekem ugyan nem a nagyapám - a nyolcvanadik születésnapját. Most tudom, hogy ez így a tények ismerete nélkül azért nem hangzik annyira borzalmasan, de tekintve, hogy az említett "bácsi" soha (mikor születtem már rég ő volt a mamám férje) nem is akart az én nagyapám lenni (szerencsére volt abból nekem két rendes is), és erről igyekszik biztosítani is minden cselekedetével (pl. vett egy nyaralót a Balatonon amiről kihangsúlyozta, hogy az igazából az unokáké, majd közölte anyámmal, hogy a három vérszerinti unokája fogja örökölni. Én meg igen sajnos vagyok olyan önérzetes, hogy az ilyesmi bassza a csőröm. Tekintve, hogy a mamám halála után anyám szemét pl. egy igen nevetséges szőlővel szúrták ki, amit anyám egyébiránt az öcsémnek adott, mert nekem úgyis megvan mindenem :) Még jó, hogy tényleg ennyire gazdag vagyok.
Na a lényeg, hogy anyám féltetestvére nagyminisztériumi dolgozó by Bpest kitalálta a holnapi ebédet, amit aztán gyakorlatilag kötelezővé is tettek. Az, hogy mi éppen szabaddá tudjuk-e tenni magunkat nem volt lényegi kérdés, viszont ha nem vagyunk ott akkor aztán kezdődik a cirkusz. Istenlába pedig ugye dolgozik. Meg is kezdődött anyám részéről a de kisfiam akkor is el kell jönni, majd munka közben beugrasz.... Na most Istenlába nem bróker, vagy top menager és bár nekem nagyon tetszik az ő munkásruhájában, az mégsem Palatinus képes. Persze anyukám szerint az kit érdekel, meg különben is fizetünk... És ilyenkor bizony én azt érzem, hogy a demagóg primitívségnél nincs is fájdalmasabb a világon....Azt azért elárulom, hogy én sem fogok se kiskosztümöt se koktél ruhát magamra vetni, majd a déli hőségben (igen pont délre ott kell lenni) a helyi közlekedés jó százalékban leromló 25 éves járművein a városba utazni. A skacoknak azért elmentem 1-1 inget beszerezni a turkálóba (ez nem gáz turkáló hanem qrva jó), de ők sem fognak hosszúnadrágot felvenni negyven fokban az is ziher. Szóval holnap aztán fantasztikusan jó dolgom lesz, hiszen nem kell főzni (mondá anyukám). Hát én inkább állnék a tűzhely mellett. És hurrá mert találkozhatok a nagybácsi, nagynéni, vérszerintihárom és a hozzájuk tartozü, ..."bácsi", écsanya, écsapa csapattal. Érdekes módon egyébként az, hogy a testvérem (aki egyébként nem társaságképes, persze ezt csak én látom így, mert anyám szerint tökéletes) távolmaradása azzal az indokkal, hogy egy barátját viszi Ferihegyre mindenki számára helyénvaló. Persze ezt a részét én sem bánom. Valahogy nem az a kedvenc szórakozásom, mikor a tesóm egy nagy társaság közepén fennhangon nyomja nekem a milyen kövér vagy nővérem szöveget (ő kövérebb).
Na, szóval miután holnap mindezt túlélem az a három munkanap az én fárasztó Dumbledorommal már maga lesz a fáklyásmenet. Csütörtöktől vasárnap délelőttig pedig már csak az élvezeteknek élek :)

Na ezt most nem olvasom el, hogy van-e hiba benne, mert akkor kitörölném az egészet, hogy mit kell itt kirinyálni a családi mosatlant. Márpedig ezt jó esett kirinyálni és punktum.

 egyebek
Túl vagyunk a tanévzárón és az avval járó bizonyítvány osztásokon is.
Senki nem bukott meg. Ez a veszély csak egy oldalról fenyegetett, de ő sem bukott meg.
Soma a reálokból négyes, meg még angolból is négyes (ezt nem is értem), az olvasni kell tanulósakból hármas.

Bebe a harmadik évet is tantestületi dicsérettel és minden tárgyból (kivéve testnevelés) tantárgyi dicsérettel hozta.

Sajnos az apja nem lehetett ott, hogy lássa mint feszít gyermekünk az iskola közepén, mert az időben (is) a trékom gazdasági mutatóit volt hivatott emelni, viszont este közkívánatra elvitt minket kajálni.
Ma kezdődik a SZIT-en a Sétatér fesztivál, remélem apánk estére lesz még olyan fitt, hogy bevállal egy kis csavargást :)

Az alábbi fotó azt hivatott demonstrálni mennyire a fejemre nőtt már a Soma is :)

 (még mindig élvezem a fényképező hurcolás nélküli fényképezést)

fos a Karib-tenger :)

"Kedves felhasznalo!

Vigye el a ket fos karib-tengeri hajoutazast,
hogy emlekezetes nyara legyen."

Ez volt a nap levele :)

sittysutty

Repülnek a hetek. Javarészt nem történik semmi érdemleges, ami akár jó is lehet. Persze ennek a viszonylagos nyugalomnak is vége lassan, a gyerekeknek a jövő héten befejeződik az iskola. Onnantól aztán lehet szervezkedni ki, mikor, mit, hol témakörben. Persze a fickók már nagyon várják, hogy mindez bekövetkezzék. Én meg majd hozzászokom.
Pénteken olyan égszakadásba kerültünk Istenlábával (szerencsére az autóban ültünk), hogy néha már féltem is :) Aztán mikor végre csillapodott annyira az áldás, hogy ki tudjunk szállni a kocsiból térdig ért a víz az áruház parkolójában. Persze teljesen elfelejtettem, hogy van nekem tök jó fényképezős telefonom így aztán mindezt nem dokumentáltam. Hozzáteszem a megőrülés határán topogtam a legszuperebb bőrcipőmben...
Szombat reggel Bebének a vizsgája volt, végre, mert már nagyon várta, és nagyon meg is dícsérték :)

Ma reggel megejtettük a szokásos vásár járást, főzőcskéztünk, mostunk, szekrényt rámoltam, és vasaltam, szóval nagyon hasznos voltam.
Mivel végre június van, már nem kell sokat aludni, és....