Ihlettelen

Vártam az ihletre, hogy megírjam milyen is volt, de valahogy nem jön, így most nélküle állok neki.
Szerencsére a vihar csak a csütörtök éjszaka-péntek délelőtti időszakban csapott le, és mivel az időtájt tető volt a fejünk felett nem nagyon zavart be nekünk.
Sajnos a kötelező szülői elfoglaltságok miatt (amik valójában igen örömteli események voltak)

a fesztivált megnyitó Tóátugrás a'la Rátgéber produkciót és Péterfy Borit lekéstük. 
Voltunk a Csík zenekar, Kispál és a borz, Budapest Bár, Quimby, és Kiscsillag koncerteken.

Napközben bámultunk ki a fejünkből. Jó sokat olvastam. Sétáltunk napi egy órát fesztiválra oda és éjszaka vissza, ami azért nem volt kalandmentes, tekintve, hogy nem annyira bírom a járást mostanában.

Szombaton jöttek a csajok, és Istenlába kiélvezhette egyszemségét. Annyit nevettünk, hogy még hétfőn is hasizomlázam volt :) ebből kifolyólag remélem mindenki számára egyértelműen kiderül, hogy nekem igenis van hasizmom :)

Bebizonyosodott (nem először), hogy Istenlába egy hős, mivel gyakorlatilag az összes zenekart utálta, meg az is, hogy fájós lábbal is lehet jó sokat állni-menni, meg az is, hogy több Jagert tudok meginni, mint amennyit meg tudok fizetni...

Viszont sajnos az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem vagyok már mai lány, mert néha elgondolkotam :)

fotó a bama.hu-ról

és nem igazán tudtam megbarátkozni a szükség eme megtestesítőjével

így kénytelen voltam felhagyni a sörivással és a fent említett kupicásra átállni.

Mivel én voltam az egyetlen önfeláldozó :) és mindenki más sörözött, így én voltam az egyetlen közülünk aki minden koncerten végig jelen volt, mert a többiek, hol a betöltés, hol a kieresztés céljából, de folyamatosan sorban álltak, el is keresztelte Istenlába a fesztivált pising on Orfűre :)

Összegezve a dolgokat nagyon jó volt, jól éreztük magunkat, sokat nevettünk, nem áztunk meg, megfizethető volt a sör, és kevés a wc.
Ha összehasonlítjuk az EFOTT jegyárakkal még a belépő is baráti áron volt kapható.
Ebből kifolyólag sajnos az utóbbi fesztivált kénytelenek leszünk kihagyni, pedig épp arra gondoltunk, hogy egy napra kimegyünk a skacokkal, mert hogy - elnézést a szépérzésű szülőktől -, de az összes gyerekünk, (meg én, viszont Istenlába egyáltalán nem :)) imádja a Tankcsapdát.
Azért mindenki megnyugtatására közlöm, hogy ha az eső nem kényszerítette volna későbbi időpontban zárt helyre akkor "Carl Orff: Carmina Burana. Közreműködik a Pannon Filharmonikusok, valamint pécsi kórusok és szólisták" is beiktatódott volna a gyerekek által megtekintendőbe. Reméljük a Filharmonikusokat a nyári fesztiválozási időszakban el tudjuk csípni nyílt téren, ahol nem gond, ha a gyerek pusmog, vagy odébb áll...

Negatív előrejelzés, pozitív gondolat

Hát a lábam nem lett jobb. Konkrétan ugyanúgy fáj, de mivel kénytelen vagyok ott lenni ahol a lábam van, és változtatni ezen nem is szándékozom, a fájdalmon meg nem tudok elfogadom ezt a helyzetet.
Fáj, hát fáj, az csak egy érzés, lesz mellé még tucat más is.
Évzáró után indulunk, és fél óra alatt ott is vagyunk :) Hú, hát azért ez sem hátrány, nincs órákig autózás, meg horribilis benzinköltség (a spórolékot Jagerbe fektettük :)). Szóval ötkor évzáró, aztán gyerekölelgetés, ajándék a jó biziért, majd csók.

Kicsit tartok az előre jósolt esőtől, viszont ez ellen vettem esőkabátot, ronda mint a bűn, sötétkék, de én arany üvegfilccel telerajzoltam virágokkal és lepkékkel :) Bebe arra gondolt, Istenlábáéra szivecskéket rajzoljak, de ezt nem kockáztattam meg :) Szóval sajnos sanszos a záporeső, zivatar, viszont mikor esik nincs szúnyog :) Ez persze előrevetíti a másik alternatívát, hogy nem esik de szétzabálnak a szúnyogok, na de akkor meg nem ázunk el :) Szúnyogriasztó spricnit is vettünk, bár még sosem fedeztem fel, hogy használna, de legalább biztonságérzetem van tőle (miközben csapkodom magamon a szúnyogokat).
A csajok szombaton délelőtt jönnek majd egy "kis" teraszon sörözésre, majd együtt megyünk Quimbyre...

Vasárnap jövünk.

(a képek a netről csóródtak)

Imádom a focit

és minden sportokat. Nekem mindegy, csak labda legyen..., de ettől a tutulós kórustól széjjel vág az ideg. Ez abnormális, értelme sincs, nem fáradnak el soha? Állandóan mintha egy rajzás közepén lennék, ráadásul folyamatosan viszketnek a csípésem, kész horror.

Új ruha

Nem nagyon tetszik az új blogruhám, de nem volt már kedvem tovább válogatni... egy darabig most így marad.

A táppénzes itthonlét első napja nagyon bejött nekem. Már el is felejtettem, hogy ennyire jó itthon lenni. A hétvégék mindig olyan zaklatottak, sok dolog, sok ember... Most meg, bár csak Istenlábával voltunk minuszban és lássuk be ez sajnos túl sűrűn esik meg, mégis annyira más egy hétköznapi itthonlevés.
Reggel mikor megtapasztaltam, hogy mos épp nem túl nagy kihívás a talpra állás gyorsan kimostam minden egyneműt. Olyan szépen sütött a nap - bocs az északabbra élőktől, itt bizony sütött - és lengedezett a szél, gondoltam, kimosom, megszárad, visszahúzzuk... és így is lett. Míg a gép forgott a kicsik közreműködésével kipakoltam és kimostam a hűtőt, aztán hogy fantasztikus tehetségem és utánozhatatlan képességeim nehogy kiaknázatlanok maradjanak megpucoltam a retyót. Mindezzel 8-10-ig meg is voltam. Aztán kicsit csevegtem szgépen egy kolleganőmmel, elolvastam a gyúgyuljál méleket és ledobtam magam a tv elé. A holland meccs kezdetéig elütöttem az időt egy kis tenisz nézéssel, mikor uncsi volt olvasgattam. Nagyon hávájdizsi volt :)
Mikor Istenlába hazaért az előzetes tervek szerint a kerti cseresznyeles jött, mert haza akartuk hozni a napernyőt. Cseresznye egy szem sem volt a fán, de tényleg egy darab sem. Hová tűnik a cseresznye nyomtalan? Valószínűleg oda ahová a napernyő, a bogrács, a meggymagozó.... Minden ami jó valamire elillant nyomtalan. Betörésnek nyoma az ajtón nem volt, túlzottan meg nem vizslattunk körbe, mert olyan szúnyog invázióba kerültünk, hogy a lélegzés is kihívás volt. Sokmindennel szegényebbek lettünk, de szúnyogcsípésekben erősen gazdagodtunk.
Holnap megyek a gyógytornászhoz. Ezt még nem tudom hová tenni, hol röhögök rajta, hol meg kínlódom tőle.
A sarokmentő akció már eddig is harmincban van, és még nem látom a végét... ja, és a reggeli fellángolás után estére már nyilvánvaló volt, hogy menni se nagyon kéne még... na de nekem csütörtökön "fellépésem van" :)

Sarok vizit

Voltam ma dokinál :)
Csonthártyagyulladás van a sarkamban ahol a kinövés van.
Kaptam fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő tapaszt, és gyógyszert is.
Azt mondta a doki, hogy ezekkel ha szerencsém van a jövő hét végére járóképes leszek, de ez most csak tűzoltás.
Folyamatosan betétet kell hordanom a cipőmbe, csakhogy nincs olyan cipőm amibe belefér a betét. Ergo cipőt kell venni, de mégsem lehetek egész nap cipőbe, így papucs is kell, olyan aminek a betétje kivehető és a sajátra cserélhető. Na ez volt húszezer, a gyógyszerek hét... és még nincs vége, mert iziben el kell mennem gyógytornászhoz aki megtanít egy tornát, mert még menthetőnek tűnik a helyzetem és hosszú távon a doktor szerint csak a torna és a betét segíthet. Mert a szteroid injekció több kárt csinál, mint amennyi hasznom van belőle, a műtét sem végleges, sajnos kiújul pár év alatt, ez a tapasztalat.
Mivel most épp sürgegyors a gyógyulásom azonnal fel is hívtam a gyógytornászt, kedden egyre megyek. Jövő héten meg elmegyek táppénzre, mert nem fogok naponta kéretőzgetni, nem szeretem a szívességeket.
Röviden ennyi.

Sarkallatos

Köszönöm a reagálásokat és a tanácsokat.
Biztos vagyok benne, hogy nem a cipőm okozza a dolgot. Már csak azért sem, mert már három éve láttam egy röntgenfelvételt a sarkamról, amin jól látszott egy elemeszesedett ín, ami gyakorlatilag szilánkként tanyázik a sarkam járófelületén.
Sosem járok folyamatosan ugyanabban a cipőben, és csak kényelmes cipőben járok. Napközben a munkahelyen scholl a papucsom, otthon mezitláb járok, a munkahely-otthon távolságot pedig, igen kevés gyaloglással, de sűrűn váltogatott lábbelikkel abszolválom. Most épp a szandim is scholl, ezt még a három évvel ezelőtt fájásnál vettem, és akkor viszonylagosan rendeződött is a dolog.
Ma beszéltem itt a munkahelyen egy dokival, aki szerint három megoldás van, a szteroid-mentes gyógyszerek, krémek, a szteroid injekció, és a műtét. Az egyik kolleganőm férje sebész, majd egyeztetek vele...
A takonykór múlóban van :)

Senkisenemtuggya

a tutit mitől gyógyul a sarokcsont gyulladás :(
Én sem, ebből kifolyólag még mindig fáj, de hogy ne nyavalyogjak folyamatosan emiatt, így most már van torokfájásom és takonykórom is, és amikor épp jobban fáj a torkom, mint a lában, akkor pl. nem rívok a lábam miatt. Lehet, hogy lassan orvoshoz kéne mennem? Az a baj, hogy sosem vagyok képes ép ésszel felmérni mikor van az a pont, mikor normális ember orvoshoz fordul. Általában igen későn megyek orvoshoz, leginkább felsőlégúti rottyom van, és volt már olyan, hogy mire eljutottam orvoshoz addigra már kétoldali tüdőgyulladásom volt, és fehérköpenyes áradat cirkulált hót idegesen körülöttem, hogy úristen, vénás injekciót neki, sókamra ... én meg ott hörögtem nekik, hogy nyugi én jól vagyok. Ezt nem "macsóságból' csinálom, egyszerűen várom, hogy majd meggyógyulok, meg immunrendszer, miazma, aztán rá kell jönnöm, hogy az én rendszerem hibás lehet, hiszen lázas sem vagyok sosem, még kétoldalival sem.
Na, legutóbb (van már vagy három hete) mikor megbetegedtem fogtam magam, és Istenlába elragadtatott hitetlensége mellett azon nyomban orvoshoz fordultam. Elég hülyén is nézett a jó doktornéni, mi a szart akarok, mikor megjelentem, hogy fáj a torkom, és folyik az orrom... meghallgatott, de nem hörögtem - mint szoktam - még a zombiság sem ült ki az arcomra, mondta, hogy szedjek vitamint, oszt ennyi - na de ennyit magamtól is szoktam, és nem is szoktam meggyógyulni - amit azért általában tagadok. Na nem is történt meg az áttörés, és mivel így az orvostudományba vetett hitem sem nőtt nem gondolnám, hogy nagyon el kéne kapkodnom az újabb doktorlátogatást, vannak ott nélkülem így is elegen. Vagy a halmozottan fájós esetek orvoskötelesek? Mindenesetre mostanában egyre többet gondolok a doktornénire, ha másért nem hát azért mert egy hét múlva ilyenkor nekem fitten kell tudnom járni...