Időzavar

Annyi dolgunk volt ma, hogy egyszer csak azt vettük észre, hogy este van.

Ide születtem

Ide születtem. Teheték én erről? Normálisan felneveltek, iskolába járattak és emberi értékekre tanítottak a szüleim. Van szakmám, érettségim, csekély nyelvtudásom,... Van egy csodálatos támogató, erőt adó családom. Sosem voltam munkanélküli, mindig fizettem rendesen az adót, fizetés után először számlát fizetek és csak utána gondolkodom el a "hogyan lesz"-en. Minden járulékot rendesen fizetek. Cserébe fél évet várok  időpontra a szükséges szakrendelésre, majd az egyszerűség kedvéért egymáshoz küldözgetnek az orvosok, hogy oldja meg a problémám a másik. Az országosan és vállalkozói szinten egyaránt folyó korrupció miatt elvesztettem az állásomat, de jó szerencsémnek köszönhetően találtam egy másikat. Kicsit más, kicsit rossz, kicsit jó, kicsit fizet, de van. Márciusig. Utána kereshetek másikat. Elnézve a pillanatnyi 10%-ot meghaladó munkanélküli arányt nem sok eséllyel.
Tisztességes polgára voltam ennek az országnak, cserébe ez az ország tönkretesz engem.
Már nincs pénzem koncertre, mozira, színházra, könyvre... Kereskedelmi tévét nem nagyon nézek, mert az onnan áradó undorító szemétre nincsen szükségem. Maradtak a természet- és "tudományos" filmeket sugárzó csatornák és a rádiók.
Meg lehet kövezni érte, de mióta az eszemet tudom én Bochkorékkal ébredek. Először a Danubius, aztán a Sláger ... Az első hang amit reggel meghallok, az első köszönés reggel Bochkoréktól ér. Tudom, hogy sokan most felvont szemöldökkel lesajnálnak ezért, de nekem eddig ők garantálták hogy jól induljon a nap.
Hogy Magyarországon ilyen megtörténhet (elvesztette frekvenciáját a két kereskedelmi rádió) azon egy pillanatig sem csodálkozom, viszont úgy érzem, mintha egy időutazás részese lennék, és most elindultam szépen vissza az 50-es évekbe, mikor majd megmondják, hogy mit akarok hallgatni, látni, ...

De ettől független azt gondolom, hogy nem több millió tönkre tett életű embernek kellene azon gondolkodni, hogy hová menjen, és mikor hagyja el ezt az országot. Húzzon el az a pár tízezer korrupt, tolvaj szemétláda akik idejuttattak minket.

A falat kaparom

Fáj a hátam. Ez mondjuk így negyven felé állítólag nem olyan nagy szám. Úgy is keltem fel pénteken, hogy minnyá a falat kaparom. Erre két óra múlva telefonált az unokatestvérem, hogy segítenénk-e neki, mert lakásfelujjít és le kéne kaparni a festéket a falról... Így aztán igyekeztem az ebédfőzés közben rövidre zárni a megkezdett Chili étkek gyártását, aztán korai ebéd, kis pihi és falvakarás. A falvakarás egyébként igen nagy családi esemény volt, mert az unokatesóm a szülei mellett lévő lakásba költözik, így aztán ott voltn a nénikém, a bácsikám, az unokatesóm, a párja, a nagyfia, ...
Ma dédipapa jött látógatóba és "ha már homár..." alapon eljött Veramama és Tyulipapa is. A skacok is mind itthon voltak, egyszer csak annyian lettünk a szobában ... Dédipapa azért jött, hogy közölje a skacokkal, hogy rájuk hagyományozza az érem, és érme gyűjteményét, a fiúk örültek, én nem annyira, tele vagyunk gyűjteményekkel :)
A papesz lányok nagyon rendesen viselkedtek, nem volt semmi kiabálás, és Palika még köszönt is.

Füttyös népség

kajajáték

Egy tál, no nem dödölle, hanem egy kevés mag zúzott pellettel, amit ma reggel tettem be a kalitba, és megfigyelés alatt tartok, vajon fogy-e belőle valami, és ha igen vajon mi?

Palit mint R2D2-t már megszoktam, de mos elkezdte Istenlába a Birodalom visszavág főcím dalát fütyülgetni a konyhába Chilinek míg főztem. Annak meg több se kellett, azon nyomban visszafüttyögött mindent, de olyan édes halk hangon. Aztán egyszer csak tökéletes ritmusban, némi hang differenciával visszajött Istenlába füttye. Aztán többször nem, csak fütyültek duettben. Mindezt úgy, hogy Chili az ablakban ült a kiülőjén, és olyan jópofán nézelődött mindenfelé. Imádom. Mondok neki valamit, ő meg néz, mintha értené és prüntyög vissza. Sütöttem sütőtököt is, míg a spenót főtt, mert gondoltam azzal is tudom keverni Chili rizsét, és mivel édes is, viszont nem lédús biztosan nemcsak finom, de hasznos is lesz. Miután kihült kis adagokban betettem a fagyasztóba, kivéve a holnapit. A biztonság kedvéért azért megkínáltam vele, hogy kiderüljön hogy viszonyul és édes morgós-cuppogással azt mondta finom :)

Ma mérlegelés is volt. Chili nevű versenyzőnk 137 gramm. Egy netes oldalon azt olvastam, hogy egy felnőtt sapis súlya 130-170 gramm között van (azóta már olvastam 150-175 grammot is). De nem tudom ez mennyire tényadat, a netnek azért nem hisz az emberlánya fenntartások nélkül.

Ha valaki tudja a pontos adatot, és megírná annak örülnék, az sem lenne rossz, ha egy két sapis digitális mérlegre kerülne, már csak a viszonyítás miatt, nem egyéb célzattal :)ezt meg csak úgy, mert imádom :)

Üdvözlet Pedkének :)

Flúgosok menzája - enni, vagy nem enni ...

... banán, enyém, banán ....

a francba, ebben mag van, mag, mag, mag ...

Nem sok előrehaladást hozott ez a hét Chili és a magevés viszonylatában. Egy hétig reggelente a gyümölcs helyett rizst kapott, amit bár nem fogadott kitörő örömmel eleinte, de aztán szépen rászokott, és nekiállt rizst enni. Csakhogy ettől még jottányit sem jutottunk közelebb a magevéshez. Persze biztos megvolt az értelme, mert így már szilárdabb étel jutott folyamatosan a begyébe, nemcsak trutymós gyümölcs, és ennek eredményeként ma minden kakája "tetszetős" állagú volt :)
A rizs evős hét után megpróbáltam, hogy reggel adok csak neki rizst arra az egy órára míg készülődünk és mikor elmegyek itthonról csak magot hagyok benn. Nem mondanám, hogy az volt életem legvidámabb napja, és valószínűleg Chilinek sem. A magok viszont vidáman és érintetlenül lébecoltak a tálban. Szegény Chili, ahogy meglátott intenzív kuncsorgásba is kezdett, így azonnali tápsegélyben részesült.
Kint a játszós időben eszik magot ha eléteszem a tálat, volt már olyan is, hogy igen "emberes" mennyiséget fogyasztott, de a kalitkában valahogy nem megy a dolog.
Azt is megfigyeltem, hogy ha éhes, akkor egyáltalán nem eszik magot. Még kézből sem fogadja el.
Ilyenkor ráveti magát a tápra, rizsre, almára, banánra, de a magtól teljesen kikészül. Viszont ahogy csillapodik az éhsége nyitottabbá válik és érdeklőbbé válik a magostálban lévő kavalkádra.
Mi több, valami oknál fogva olykor kényelmesen el is helyezkedik benne.
Most - mióta ezt a bejegyzést írom - egyfolytában a magostál körül (vagy éppen benne) kódorog, és bár potyog a mag szanaszét rendesen, de láthatóan eszik is belőle.
Mondjátok meg nekem miért nem eszik ez a világördöge magot bent is?

Pazarlás

ohana - azt jelenti család, és a családból senkit nem hagyunk magára, és nem felejtünk el...

Sok, sok elfecsérelt perc. Utazásra, munkára .... Semmire se jó, nem leszek tőle se boldogabb, se elégedettebb. Csak nézem az órát és várom a percet ... annyi dolgom lenne, hogy legyen nekik meleg étel, hogy legyen aki megtörli a haját úszás után, aki végig szorít, hogy sikerüljön egy bukfenc...
Ha egyszer "nagy" leszek ANYUKA leszek. Nem titkárnő, grafikus, adminisztrátor, álláskereső ...
ANYUKA! És lesz időm mindenre, meghallgatni minden történetet, megnézni minde új sort, együtt örülni, vígasztalni, velük izgulni, elengedni, hazavárni, tésztát gyúrni, lekvárt főzni ...