2009. szeptember 13., vasárnap

Bebe




Már nyolc éves, pedig még csak most született...

2009. szeptember 10., csütörtök

Semmi baj van...

ahogy Istenlába mondaná.
Volt egy kis technikai malőr, ami kivitt az észből. Nevezetesen, hogy hétfőn egy másfél órás szösszenetet rámodott a főnököm a diktafonomra, amibe - mikor kedden reggel bekapcsoltam, hogy nekiálljak papírra vetni - beleállt a görcs és errort írt ki. Majd miután nagy nehezen hajlandó volt bekapcsolódni jelezte, hogy a rajta lévő filok szám 00. Nos saját szemekkel láttam előző délután, hogy egész pontosan 43 file volt rajta.
Képzelhetitetk hogy be voltam tojva, mert az én amúgy sem kedves, és nem halk szavú főnököm, nem nagyon bírja az ilyen stresszhelyzetet. Hát volt is cirkalmas mondanivalója, és pár javaslata, hogy mit tegyek a diktafonommal, de összeségében normálisan kezelte a helyzetet. Igaz, hogy azóta szörnyű nőszemély, borzasztó asszony, iszonytató bestia nevekre vagyok kénytelen hallgatni (de többek szerint nála ez a szeretet jele).
Viszont így újra kellett kezdeni minden rémes munkát ami azt eredményezte, hogy kedden nyolcig bírtam a kézírását bogarászni, aminek az egyeztetése tegnap is elhúzódott. Így aztán állandó késésben és rohanásban vagyok, ami már így is marad holnap estig szerintem. Mert ma még nem tudni, mit hoz a nap itt, viszont otthon sürgősséggel neki kell állnom összedobni egy répatortát, mert az én kicsi Bebikém holnap nyolc éves lesz...

Szóval semmi baj, bocs, hogy rátok ijesztettem :)

2009. szeptember 8., kedd

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Ha a hülyeség kivirágozna, az emberiség már régen botanikus kert lenne. És én ott virítanék színpompásan a közepén.

2009. szeptember 6., vasárnap

Böbe-féle puncsos


Ami késik nem múlik :)

Hozzávalók a tésztához:
50 dkg liszt
1 cs. sütőpor
25 dkg vaj
20 dkg cukor
2 tojás sárgája
4,5 dl tej

A krémhez:
10 dkg vaj
10 dkg cukor
3 ek. rum
3 ek. kakaó
3 ek. baracklekvár (nekem múltkor csak meggy volt, de úgy is tökéletes)

A tetejére:
4 tojásfehérje
20 dkg cukor
10 dkg étcsokoládé

1.) A tésztához a lisztet és a sütőport a vajjal elmorzsoljuk, majd a cukorral, a tojások sárgájával és 1,5 dl tejjel összegyúrjuk. Lisztezett deszkán 3 darab, kb. 30x30 cm-es lapokká nyújtjuk, és sütőpapírral bélelt tepsiben, előmelegített sütőben egyenként 12 percig sütjük.

2.) Ha kihűltek, az egyiket összetörjük, a maradék tejjel leforrázzuk. A krémhez a vajat a cukorral habosra keverjük, a rummal, a baracklekvárral és a kakaóporral ízesítjük, majd az előzőekhez adjuk.

3.) A krémet a két tésztalap közé kenjük. A tetejée a habbá vert tojásfehérjét vízgőzre állítjuk, és a cukorral 4-5 percig tovább verjük, a tésztára kenjük, majd a megolvasztott csokoládét rácsorgatjuk. Villával megcifrázzuk, és hűtőben dermedni hagyjuk.

(eredeti recept: Újhold Kiadó - Édes költemények)

Csendespihenő




Imádom a Chilit :)




Minden áldott napomba boldogságot csempész, már csak azzal is, hogy van. Imádom nézni, ahogy akrobatikázik a kalitban, persze néha elvéti és csak a puffanást hallom. Úgy tűnik ez a háttal a kalit oldalának préselődés már örökre sajátja lesz.
Mindenkivel jó barátságban van, de abban a pillanatban ahogy belépek a szobába már repül is. Néha elfelejti bekapcsolni a gps-t és kissé mellé navigál, de ilyenkor alkalmazza a saját tapasztalatából szerzett tudását, miszerint a függöny nagy és könnyen megközelíthető. Mindenképp el kell ismerni, hogy sokat ügyesedett már, de Palkó kecses-pontos repülése mellett, olyan mintha egy nagy krumplit hajítanánk át a szobán. Olykor mintha gyakorolna, repked Istenlába és köztem, és azon az 1-2 méteren problémamentesen landol is. Na jó, néha lábbal előre az arcomon, de az már ugye az én problémám. Folyamatosan lóg rajtunk, úgy tűnik ez számára a legnagyobb élvezet. Bár gyakran leülünk a földre a játékok közé, de egy-két percnyi játék után visszatér a fülünk csipkedéséhez, kezünk alá bújáshoz... Remélem ez a szárnyvergetős kuncsorgós sivítás lassan abbamarad, mert erre rögvest rázendít ha velem van, még akkor is ha tele a pocakja. Pár perc után szerencsére abbahagyja ezt a műsort, de még így is elég halláskárosító.
Egy megoldásra váró problémánk viszont van. Chili egyáltalán nem fél a golyósfüggyönytől, annyira nem, hogy vígan átsétál alatta. Ez viszont így biztonsági hiányosságokat eredményez, aminek a megoldásán még agyalunk, illetve igyekszünk tudatosítani Chiliben, hogy a golyós függöny tilos. Bár egyelőre a nem szabaddal is akadnak még értelmezési problémák :) Bár ahogy figyelem kezdi kapisgálni, hogy mit is jelent, de azért próbálkozik...
Talán lassan a kajálási nehézségeken is túljutunk. A fellógatott fürtösköles mindig szépen fogy, és szombat délután egyszer csak azt láttam, hogy az én kis "Brünhildám" ücsörög a magos tál szélén és ropogtat. Nem mentem a közelébe, hogy megnézzem mit fogyaszt, mert akkor azonnal rámstartolt volna, hogy vegyem ki, de jó húsz percet foglalatoskodott ott. Tegnap vettünk neki egy mézes-magos bigyót is, és abból is eszeget szépen. A reggeli barnarizs is elfogyott, és ezáltal a kaka se egy kupac víz már (ami bevallom nagyon idegesített).
Chili hazaköltözésével bekerült az erkélyről a már fél éve Palkót hidegen hagyó, és ezért kint örződő játszó. Egyelőre Chilit nem nagyon érdekli a dolog, viszont annak az alsó rúdjáról megy mindig a kaka. Ha nem merülünk bele nagyon a játszásba és időnként odavisszük, akkor nagyon szépen megy "kaka" vezényszóra a dolog. Eddig kétszer ment padlóra, egyszer az én, és egyszer Istenlába hátára :)
Palkóval szépen elvannak egymás mellett. Ahogy elnézem őket lehet, hogy sosem lesznek barátok, de a békés egymás mellett élésre jó esélyünk van.

2009. szeptember 1., kedd

Annyi minden olyan jó

Húúú, esküszöm, hogy soha többet nem iszom....

Talán egy kis V-vitamin jót tesz

Elgondolkodtató, de mintha jobb lenne

Te, figyelj haver jobb, ha soha nem nyulsz a pohárhoz...


Elkapott a pozitív feeling, vagy mit tudom én, de olyan kerek volt ma minden. Pedig az első tanítási nap nem épp nyugodtságot szokott hozni ennyi gyerek mellett, és bizony a mai napra az iskoláktól több feladatot kaptam én, mint a gyerekek.
Reggel szépen sütött a nap és megérkezett Békipetiborijától a szép olvasókönyv, ezúton is hála érte. Az én munkahelyem nem olyan, hogy feszülten vágtázni kéne reggelente, így aztán teljes nyugalomban buszozgattam végiv a városon, ácsorogtam húsz percet a félig lezárt felüljárón, de kit zavar mindez, ha van az ember tarsolyában egy jó könyv? Főnököm háromkor érkezett meg, de már délelőtt üzente, hogy el ne menjek, mert kellek neki.
Majd 3,20-kor már dolgom végezve hazabuszoztam. Istenlába a héten délutános kivéve holnap. Ez szintén kapóra jön, mert így holnap el tudunk menni bevásárolni, ami nem hátrány, mert már semmi sincs itthon. A bevásárlólistát lassan wc papír tekercsre írhatom :(

A napom fénypontja természetesen Chili volt. Attól a vircsafttól mondjuk amit hazajövetelemkor rendezett nem voltam épp boldog, de akkor Vitya közölte, hogy ezt mindig csak akkor csinálja, ha engem meglát-meghall. Na így már rögtön megnyugodtam, és meg is értettem a dolgot, hiszen engem is szétrepeszt a boldogság ha őt meglátom :)
Délelőtt Istenlába rendes magot szórt az almájára, nem kanárit így alig evett belőle (francos egy étkezési stílusa van), gondoltam biztos éhes, és csináltam egy kis reszelt almás-banános-kekszes papit meghintve kanári maggal, ebből a banán (kb 1ujjnyi karika) új íz volt, s nem tudom, hogy ezért-e, de egyáltalán nem kérte. Itt azért egy cseppet emgkeményítettem a szívem, mert nehogymár éhen haljon nekem úgy, hogy papival kínálgatom és tele van (magos) almával a tálja... Leültem vele a földre, elővettem a házikóját a játékaival és nekiálltunk hancúrozni. Ma volt az első olyan pillanat amikor teljes erővel éreztem a köztünk lévő véd és dac szövetséget. Már nem csak azzal töltötte az idejét, hogy a vállamon ülve nagy hangon koldul.
A bal oldalamon felszaladt a jobbon le. Befúrta magát az állam alá és simogattatta a fejét, rohangált össze-vissza. Kétpercenként hanyattvágta magát, ami nagyon-nagyon vicces, közben hol egyik lábával a másikat, hol a kezemet fogja és motyorászik. Játék közben isteni sugallatra eszembejutott, hogy kéne adni neki egy paprikacsumát (mert azért a szívemre nem venném, ha éhes lenne az a kis válogatós begye). Hát azt a vircsaftot... Először a kezemből adtam neki paprikamagokat, aztán mikor megbátorodott a dologtól oda adtam neki az egész csumát. Hát jó nagy rumli kerekedett, de nagyon jókat mulattunk. Még Palkó is betársult, ami egy kicsit félelmetes nekem ha egyedül vagyok, mert nem nagyon kedvel engem, más meg nem volt itthon, de neki elég ha megmutatom a pirosfényes szerkezetet és akkor odébb áll. A végén erre nem is volt szükség, mert ne kaptak össze. Igyekeztem a lábammal demarkációs vonalat képezni :) Chili állandóan jön simogatásért. Egyelőre csak én érdeklem, a játékok alig-alig, bár van, hogy ráveti magát valamire mint az őrült. Aztán mikor elfáradt akkor odafeküdt a kezemhez, és mikor simogatni kezdtem a buksiját hanyattvágta magát a kezemben :)
Mindezek mellett fülem, orrom, szám, hajam tisztaságáról is gondolkodik, tiszta luxus az életem :)