Szavazzanak az egyetlen épeszű, gyűlöletmentes, és őszinte jelöltre!
2009. május 10., vasárnap
2009. május 9., szombat
Cseresznyéskert
Íjjj, jajj úgy élvezem én a kertet
Ma ismét kerteztünk. Istenlába végre megépítette az ő útját, a skacok talicskáztak, fán lógtak, vagy erősen pihentek, a nap a cseresznyét érleli. A föld meg száraz. Legnagyobb baja szerintem az, hogy a nagy eső után bekövetkező napsütés, szilárd réteget képezett a magoncok tetején. De azért küzdenek rendesen, és a tehetségesebbek már megtalálták az utat a fény felé.
Nagyon bírom a girbe-gurba reteksort (tudom, hogy ki kell majd egyelni, csak azt nem, hogy mikor). Elültettük a nagy nehezen beszerzett 5 tő levendulát is, és futóbabot Istenlába kedvéért, mert neki az a szép. Főztünk paprikáskolompért bográcsban, és egy kis rendet is vágtam a kalyibába. Nagyot úgyse lehet ..., de ez nem is érdekel, hiszen még sosem töltöttünk ben napi 5 percnél többet.
Nagyon kéne egy kis eső, de nem merek nekiállni az esőtáncak, talán sasszézok egyet-kettőt, de olyan igazi báránybőrös pörgős-forgóst nem merek, mert elátkoznak a barátaim :)
Istenlába holnap dolgozni megy. Mikor megjön, akkor elmegyünk szavazunk a Bebére!
Aztán villámgyorsan már megint hétfő... és kezdődik a főnök nevelési kísérlet.
Elfelejtettünk lottót venni :(
2009. május 6., szerda
Palika május ötödikéje
E jeles napon (azaz egészen pontosan tegnap) egy éve, hogy Palika de Lány velünk lakik. Elmondani nem tudom (szerencsére Ti így is pontosan értitek), hogy ez idő alatt mennyi móka-kacagás volt az életünkben, és ráadásként még itt vagytok Ti is, akiket Palika de Lány nélkül nem is ismernénk.
Egy szóval Éjen Május 5.-e (is)
2009. május 4., hétfő
kertelek
Délelőtt a Bebét Vityára hagyva azért kirongyoltunk hárman a kertbe. A paradicsom palánták nem bírták kivárni az esőt, és előbb feladták, pedig azóta van égiöntözés rendesen. A virágosba kihúzgáltam némi gazt, meg kaptam dughagymát amit eldugtunk somival, és a tűzrakó mögé is került pár kardvirág hagyma. Megritkítottam a dzsindszást a kert hátsó részéhez vezető út mellett. Istenlába közben alakított az ereszen, hogy az eddig szabadon lévő feléből a hordóba folyjon a víz. Meg fityefának valót, hintának való fát keresett. Kipróbálta a kaszálást is, mondván, hogy ő ugyan nem vesz egy vagyonért fűnyírót. Szerencsére ebben is nagyon profinak bizonyult, így eztán kaszálhat is :) Jó sok munka van vissza mire rend lesz kint, de végül is ráérünk. Most nagy volt a sár és az időnk is kevés.
Virágozni, most épp semmi sem virágzik, a gyümölcsfák, már a bogyóikat mutogatják, virágok meg leginkább tavasziak voltak. Ezért is szórtunk szét legutóbb némi nyári-őszi virágmagot.
Istenlába miután megkértem, hogy próbálja ki a kaszálást, megkérdezte tőlem, hogy "hát mi vagyok én béjbi, paraszt???, hogy most meg már kaszáljak is. Majd miután megnyugtattam, hogy dehogyis paraszt ő, blablabla elmentünk a használtcuccoshoz talicskát venni. De nem paraszt, egyáltalán, mert például gumicsímmmája még nincsen :) és saját felindulásból sosenem is kaszálna, csak ha én felindítom, mert akkor én addig mondom... és akkor sokkal egyszerűbb és gyorsabb kaszálni, csak csend legyen. Persze ez egyáltalán nem róható fel nekem személyiség hibaként, mivel én egyszerűen csak rájöttem, hogy lehet elérni, hogy egy pasi megcsinálja amit akarunk :)
Ja, hát majd elfelejtettem, hogy ha nagyítóval nézzük a földet, és erősen meresztgetjük a szemünket akkor láthatjuk a retek felbukkanó levélkéit. Hiába no... igazi nagy kertész vagyok :)
Sajnos elfelejtettem fényezőgépet vinni, pedig láttam egy olyan klassz madarat, csak nem t'om mit, meg sok-sok pillangót. Meg egy csomó dolgos méhet akik az akácot hordták.
Jó meleg napsugaras, csicsergős, akácillatú délelőtt volt. Egyszer kipróbálom hogy csak leülök és mindezt élvezem. Na, nem mostanában, de egyszer..., majd...
Virágozni, most épp semmi sem virágzik, a gyümölcsfák, már a bogyóikat mutogatják, virágok meg leginkább tavasziak voltak. Ezért is szórtunk szét legutóbb némi nyári-őszi virágmagot.
Istenlába miután megkértem, hogy próbálja ki a kaszálást, megkérdezte tőlem, hogy "hát mi vagyok én béjbi, paraszt???, hogy most meg már kaszáljak is. Majd miután megnyugtattam, hogy dehogyis paraszt ő, blablabla elmentünk a használtcuccoshoz talicskát venni. De nem paraszt, egyáltalán, mert például gumicsímmmája még nincsen :) és saját felindulásból sosenem is kaszálna, csak ha én felindítom, mert akkor én addig mondom... és akkor sokkal egyszerűbb és gyorsabb kaszálni, csak csend legyen. Persze ez egyáltalán nem róható fel nekem személyiség hibaként, mivel én egyszerűen csak rájöttem, hogy lehet elérni, hogy egy pasi megcsinálja amit akarunk :)
Ja, hát majd elfelejtettem, hogy ha nagyítóval nézzük a földet, és erősen meresztgetjük a szemünket akkor láthatjuk a retek felbukkanó levélkéit. Hiába no... igazi nagy kertész vagyok :)
Sajnos elfelejtettem fényezőgépet vinni, pedig láttam egy olyan klassz madarat, csak nem t'om mit, meg sok-sok pillangót. Meg egy csomó dolgos méhet akik az akácot hordták.
Jó meleg napsugaras, csicsergős, akácillatú délelőtt volt. Egyszer kipróbálom hogy csak leülök és mindezt élvezem. Na, nem mostanában, de egyszer..., majd...
Hétfői édeskettes ötösben
Nem is olyan régen felháborodva azon, hogy nekünk Istenlába munkabeosztása miatt sosincs hosszú hétvége kitaláltuk, hogy a vasárnapi kirándulást követő hétfőn, itthon maradunk édeskettes. Aztán csütörtökön kiderült, hogy a Vityának ma nincs iskola. Na bumm, hát ez van, attól mi még megyünk, intézzük amit kell, aztán átrágjuk magunkat a sártengeren és megnézzük mi újság a kertben.
Hát ember tervez, a gyerekek meg majd végeznek. Bebe ma reggel fél hétkor az "összehányom az ágyam" című előadással nyitott. Pánikba nem esünk a dologtól, mert Bebe sűrűn hány, nem tudni miért, de ha bármi kis baja van, megfázás, izgalom, akármi akkor ez van. Istenlába simán el is küldte volna iskolába, mondván, hogy én is tudom, hogy soha nincs ilyenkor semmi baja.... blablabla. De hát én ugyan nem engedtem. Fáj a pocija. Így lett, hogy kettő helyett máris négyen lettünk. A fotelban kuporogva kávét szürcsölve viszont át futott a fejemen, hogy szegény Somi milyen rosszul érezheti magát, nem elég, hogy mi a szülei itthon vagyunk, most már a két tesónak se kell menni, csak ő ücsörgött indulásra várva felöltezve tévézve a szobájában. Miután a felmerült kérdéseket Istenlábával megvitattam, aki az "azt csinálsz bébi amit akarsz" választ adta (némileg csalódottan a sokadalom láttán és a hányástakarítást követően), megkérdeztem Somit szeretne-e itthon maradni. Hülye kérdés nyilván, én is tudtam, fel is csillant a kis szeme, majd fülig érő mosollyal köszi anya felkiáltással, megkönnyebüllten visszament mesét nézni.
Hát, így leszünk mi ma édes kettesben :)
Hát ember tervez, a gyerekek meg majd végeznek. Bebe ma reggel fél hétkor az "összehányom az ágyam" című előadással nyitott. Pánikba nem esünk a dologtól, mert Bebe sűrűn hány, nem tudni miért, de ha bármi kis baja van, megfázás, izgalom, akármi akkor ez van. Istenlába simán el is küldte volna iskolába, mondván, hogy én is tudom, hogy soha nincs ilyenkor semmi baja.... blablabla. De hát én ugyan nem engedtem. Fáj a pocija. Így lett, hogy kettő helyett máris négyen lettünk. A fotelban kuporogva kávét szürcsölve viszont át futott a fejemen, hogy szegény Somi milyen rosszul érezheti magát, nem elég, hogy mi a szülei itthon vagyunk, most már a két tesónak se kell menni, csak ő ücsörgött indulásra várva felöltezve tévézve a szobájában. Miután a felmerült kérdéseket Istenlábával megvitattam, aki az "azt csinálsz bébi amit akarsz" választ adta (némileg csalódottan a sokadalom láttán és a hányástakarítást követően), megkérdeztem Somit szeretne-e itthon maradni. Hülye kérdés nyilván, én is tudtam, fel is csillant a kis szeme, majd fülig érő mosollyal köszi anya felkiáltással, megkönnyebüllten visszament mesét nézni.
Hát, így leszünk mi ma édes kettesben :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)