Palikadelány

Nem tudom miért, de erre a tollasveszedelemre minden vasárnap délelőtt rájön a fürdés. Persze pancsol ő máskor is, de nincs olyan vasárnap délelőtt, hogy ne tenné.
Na most ez mind mellékzönge és vakvágány, csak eszembe jutott éppen. Tulajdonképpen ezt a két képet akartam csak megmutatni, ami délelőtti héderezős kalózos filmnézés közben készült.
A dologhoz hozzátartozik persze, hogy mikor kiengedtem a kalitból, akkor rámszállt, odavágott egyet az arcomra (csak a miheztartás végett), majd elment a fiúknak kelletni magát, meg puncsolni. Na, hát ennyit a női szolidaritásról :(

Búza zőcccség

A nyulas ünnepre tekintettel, a csíráztató tálban füvet növesztettünk. Olyan hálás kis muri, hiszen a búza nagyon gyorsan nő. Egyik reggel, mikor mindenki aludt még, és csak én mentem dolgozni ez a látvány fogadott a mikró tetején.
Istenlába és Bebe közös alkotása, hogy jókedvre derítsenek engem. Vigyorogtam is, nem túl csendesen kávézás közben, hogy ezek mennyire ... :)

Pöttyösbögre

A költészet napján találkoztunk a kirakodó vásáron a bögre és én. Aztán én hazamentem az antikváriumi zsákmánnyal, a bögre meg maradt a vásári forgatagban. Csakhogy a gondolataim is ott maradtak, és állandóan csak rá tudtam gondolni, így másnap Bebe kiséretében visszamentünk a pöttyösbögréért, amit azóta sem tévesztettem szem elől :)

Munkás

na ez nem én vagyok, mert a munkás az ugye dolgozik.
A vadkapitalista piacgazdaságból, visszatértem a nyolcvanas évek még szocialista világába. Ahol a professzort mindenki (szerencsére akadnak kivételek) félelmetes varázslónak tekinti, ahol az eszközpark a fent említett időszakot idézi, ahol még mindig nem sikerült kiderítenem mit is csinál ennyi ember. Én viszont abban a másfél hétben amit eddig ott töltöttem nem dolgoztam két óránál többet, összesen. Persze nem akarok én panaszkodni e miatt, de azért napi nyolc órát unatkozni, és utána felvenni egy öttagú család ellátásához szükséges tempót az elég necces. Félkómában tengetem a napjaim, napi egy könyvet kiolvasva (végre erre is van időm :) ) internetről álmodozom, néha az ócska számítógépes passziánszot játszom, órákig nézelődök kifelé az ablakon.
Mondogatják a csajok, hogy nem lesz ez mindig így, és most már komolyan remélem is, hogy tényleg nem. Bár azt is mondják, hogy normál tempójú nyugodt munkáról ne is álmodjak, vagy dögunalom, vagy hajtás.
A lényeg a professzor nem emberevő (bár nagyon igyekszik annak látszani), diktafonról gépelni nem annyira szörnyű (bár ez az ember annyit makog, meg "ö"-zik, hogy sosem tudom mit kell írnom és mit nem, az írását senki sem tudja elolvasni, ezért nem érzem gáznak, hogy én sem (hiszen ő maga sem bírkózik meg ezzel a feladattal)), mikor kézzel kell írnom az azért elég gáz, mert annyira gyorsan nyomja, hogy utána a saját írásommal is alig bírkózok meg, de nemsokára lesz egy saját diktafonom ami ilyenkorra majd biztonságot ad...
Szóval másfél hét után nem nagyon tudok véleményt formálni sem a helyről, sem a munkáról, olyan mint egy varázslóiskola, sosem tiszta ki kicsoda, mit csinál, kivel van ....

Majd jön a munka is

meg mindenféle amire kiváncsiak vagytok :) csak ezeket muszáj volt előbb, mert a jó dolgok fontosak, most meg elszaladt az idő, és vásárcetlit kell írnom, és kaját melegíteni (mert tegnap jó előre megfőztem, :) )
Istenlába délutánossága és ma is dolgozása jól összezavarta a rendet. Mert egyedül - jogsi nélkül - nem lehet öt ember Húsvétját összevásárolni. Így marad a ma este. Arra viszont most jól fel kell készülnöm, mert a finomat, olcsón, és gyorsan vezényszó alatt nem olyan könnyű az élet.
Szerencsére a srácok tegnap kitakarítottak, a szennyes ruha meg nem szalad el, bár próbáltam ijesztegetni....
Szóval most összekotrok pár süti receptet és vásárcetlit írok, és blabla, délután meg fogom a Bebét és elmegyünk a városba sétálni (a többiek nem akarnak), majd randizunk apával és elmegyünk bevásárolni (pfuj, de utálom - mármint a vásárlást, nem apát).
Na, jó lennel eljutni egyszer a Vitray szintre, miszerint "Csak ülök és mesélek", de még előtte sok dolgom van.

Amúgy meg, nincs is mit mesélnem :)

Cupp

A költészet napja

Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapja egyben a költészet ünnepe, a költészet napja is. A költőről már sok mindent leírtak, Ő talán a legellentmondásosabb személyisége - Ady mellett - költészetünknek. Ezen a napon országszerte, a legkülönfélébb rendezvényekkel emlékeznek, József Attilára, és a költészetre.

Pécsett "pre-költészet napot" tartanak pénteken a Jókai téren, ahol 14 és 16 óra között várják mindazokat, akik érdeklődnek a költészet, az irodalom iránt. A szabadtéri program jelmondata: Beszélt ma már költővel? - Az irodalom az utcán hever. A szervezők kortárs költőket hívtak meg az eseményre. Este hattól az Ifjúsági Házban folytatódik az esemény, ahol ismét mód nyílik beszélgetésre, valamint versolvasással is várják az érdeklődőket. A fellépők közt szerepel Bertók László, Takács Zsuzsa, Györe Balázs, Méhes Károly, Gyukics Gábor és Lázár Balázs, valamint a Pécsi Fiatal Írók Alkotó Körének tagjai. A zenét Alexandr Jaremko és Menyhei Ádám szolgáltatja majd.

Pár percre odakeveredtem - antikvárium látogatás közben - az eseményre, amely bár csekély számú érdeklődőt vonzott csak, de felettébb hangulatos volt. Jobb lett volna késő délutáni időpontra tenni, ezt a hangulatos, beszélgetős, vers olvasós programot. Biztosan több érdeklődőt vonzott volna. A mediterrán hangulatú Jókai tér, a színes vásári forgatagával, és a melegen sütő tavaszi nappal, kellemes meleg fészket vont a versek köré.


NEM ÉN KIÁLTOK

Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe -
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddő anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.