Lekopogom, úgy tűnik megúsztuk. Tegnap estére már vicceskedtünk is, bár Vityának fáj a röhögés. Szegénykém beszélni se nagyon akar, gondolom nem is tud, mert már a torka is fáj ezért aztán állandóan brekegésszerű hangok jönnek belőle, ha mondandója van, vagy ha "röhög". Tegnap este mikor drágajóapánk megkérdezte, hogy mit mond a gyerek és én azt válaszoltam, hogy igazán semmit csak brekeg, egyszerre mindenkiből kitört a röhögés. Kiadtunk egy kis feszültséget ezzel, ami erősen ránk is fért.
Ma reggelre már nem volt láza Vityának, és szép nagy adag reggelit tolt be a fejébe. Most főzőcskézem neki a tegnap megrendelt húslevest, ők meg tévéznek Palkóval. Igen nehéz mindkettejüknek a nincs csókolódzás és egyéb nyálcsere betartása. Palkónak van egy édes kis prüntyögő hangja amit csak akkor hallat mikor valami nagy érdekli, szóval csibészkedik. Most épp ezt hallom a másik szobából.
A kicsik elmentek suliba, ott ugyanis olyan a tempó, hogy ha egy héti nem mész esélyed sincs, hogy behoz a lemaradásod. Szegény Vitya is a két héttel ezelőtti hiányzást még be sem pótolta, és már megint az ágyat nyomja. Az apja szerint, pont olyan nyamvad giliszta mint én, ami elég vicces, mert bár jó ideig magam is girhes giliszta voltam, most már inkább egy jól fejlett cserbogárra hajazok, de azért klasz, hogy Istenlába még gilisztaként gondol rám :)
Ma még egyszer sem hívtak a nyomdából, holnap meg már bemegyek, remélem csak pár órára. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel a gyerekápolási manőverrel megint nem vágtattam előre a népszerűségi listán, de igyekszem ezzel már nem foglalkozni. És most elhúzok mézest díszítgetni.
