Kezdeti lelkesedés

Sajnos lényeges kérdésekben nemigen van változás az életemben. A fennálló munkahelyi  feszültséget pillanatnyilag pirulák szedésével oldom. Próbáltam másként, de nem ment, csak én mentem egyre mélyebbre. Így most jobb, nem vagyok rá büszke de elhallgatni sem fogom. Még mindig munkát keresek, ami nemhogy a városban, de gyakorlatilag a régióban sincs, ha véletlen akad egy-két kiírt álláspályázat, az is csak a rend kedvéért van kiírva. Nem tudom mi lesz, hajlanék arra is, hogy átképezzem magam bármivé, de bármit sem keresnek sehová, ha csak mondjuk nem targoncaszerelő, vagy több nyelven perfekt informatika guru. Így kénytelen vagyok elviselni a jelenlegi helyzetet és a gyomorforgás tűréshatárain belül alkalmazkodni hozzá. 

Az élet egyéb területeitől a Földkerekség legboldogabb embere is lehetnék. Életem biztonságos körforgása júniusig például már biztosítva is van. A mókuskerék hajtását például februárban újra abbahagyjuk majd pár napra és elszülinapozódhatok, a május elsejei hosszúhétvégét gemenci bringázással ünnepelhetem, és mindennek koronájaként ott van a Fishing, ahol minden feszültséget kikiabálhatok, ihatok, bulizhatok magamból. Tervezek még Dobogókőt és egy kis pesti múzeumozást, de annyira még én sem vagyok kocka, hogy a június utáni programjaim januárban fixáljam (egyénként, meg de..., de most azért mégsem).

A srácok jól vannak, rendesen tanulnak, Vitya idén befejezi a technikumot és most a műszaki karon morfondírozik. Isten adja, hogy belevágjon, mert akkor nem veszítem el a kicsikre az adókedvezményt, ő meg az esélyét egy normálisabb életnek. Istenlába is megvan és még mindig imádom, és még mindig imád. Ehhez képest például azt a nyolc óra borzalmat simán kibírja az ember és inkább legyen az a borzalom, mint ez (ha már lennie kell, de azért erős kétségeim vannak, szerintem a borzalom nem kötelező tárgy, úgyhogy a következő szemeszterre ezt a kurzust már nem veszem fel).