történetek esnek meg velem mostanában.
Vasárnap a vásárban pl. Somi általános iskolai osztálytársának az anyukája elsőre nem ismert meg. És azon morfondírozott magában, hogy Istenlábának új csaja van, és mennyire érdekes, hogy pont az a típus mint a régi.
Ma az intézeti folyosó egyik végéről integettem egy munkatársamnak a másikba, a munkatársam ott állt a szobája előtt, míg közelebb értem, mert gőze sem volt, hogy ki integet.
Az már többször előfordult, hogy a hátsó "fartájam" felől nézvést nem ismernek meg. Ma a buszmegállóban álló egyik ismerősöm miközben felé tartottam azt állapította meg, hogy olyan vagyok mint egy kislány :)
Hát ennek a fele sem igaz. Illetve minden szó amit leírtam igaz, de azért szerintem ennyire nem hatalmas a változás, bár tegnap láttam magamról egy fél évvel ezelőtti képet és jujjj. Szóval ezek a kedves kis mondatok mind tele vannak költői túlzással, de annyira jól esnek, hogy minderre én most fittyet hányok.
Nem mellékesen lefogytam egy újabb kilót, így most -14-nél tartok, már csak egy a bűvös 15-ig :) és utána már csak egy laza tizes. Ráérek, van időm, előttem az élet, de azért februárig tervezem :)
1 megjegyzés:
Latod,"mondtam",hogy akik ismernek,azonnal eszreveszik a valtozast! igy ismeretlenul is viccesek a kis tortenetek :) es a kepeken ,amiket egy korabbi posztban mutattal,igenis szembetuno!
Megjegyzés küldése