Dől a szar

Életem legpocsékabb nyarán ömlik rám a fekália jobbról is, balról is.
Kezdődött azzal, hogy D. aki közös pályafutásunk alatt többször ment az agyamra mint amennyit nem, fogta magát és befejezte földi pályafutását. Itt hagyva engem nyakig a szarba minden szinten. Ezt nem is részletezem, faramuci módon mégis borzasztóan hiányzik nekem.
Aztán Soma 8. év végi osztálykiránduláson volt, ahol valaki a falra graffitizett, és most az egész osztály egyenként járhat a rendőrségre tanúkihallgatásra. A szerencsések nyári szünetre kaptak időpontot. Mi szeptember 3.-ára. Tanévkezdés neki is, nekem is. Még megpróbálok egyezkedni a rendőrséggel. Állati belépő lenne a középiskolába, mikor második nap egy rendőrségtől kapott igazolással jelenik meg a gyerekem :(
Na, de ez mind semmi, most jön az a bizonyos hab.
Öt évvel ezelőtt mikor a nagymamám meghalt az utána öröklő anyukám és az ő nevelőapja megegyeztek, hogy anyám örökségként megkapja a szőlőt, ami - mivel az öcsémnek nem volt tető a feje felett válásból és linkségből kifolyólag - legyen az öcsémé. Már akkor örültem nagyon, hogy mennyire jó hozzám az élet, meg a családom, és láttam magam előtt, ahogy az öcsémnek öt éve múlva nem lesz semmije. A szőlő azóta egyébként már anyám nevén van, hogy ne tudja elvinni a nav. Na de mikor a kistestvérem megörökölte a teljes nagyanyai örökséget az nem volt lakható. Kellett egy lúzer, akit mindent bevetve (érzelmi zsarolás, stb) rá lehetett venni, hogy felvegyen a kistestvérének 500e forintot. Ez voltam én. Mire a pénzfelvételre került a sor, az 5ből már 8 lett. Az öcsémnek volt valami hitelügyintéző barátja aki az egészet intézte, engem meg anyám biztosított, hogy ha a tesóm nem fizeti a törlesztőt, akkor fizeti ő. Így is lett, minden hónapban szépen ideadta anyám a pénzt, a számlámról meg vont a bank. Most lejárt az öt év. A hitel szabadfelhasználású deviza, fix forint törlesztővel. Tegnap megjött az elszámolás, tartozok még 1.096.000.- forinttal. Merthogy a frank (ahogy azt mindeni tudja) azóta az egekbe szökött, akkor 140.- forint volt. Mivel én fix összeget törlesztettem az árfolyam különbözet ott növesztette magát a kamatokkal. Tehát felvettem nyolcszázezret, öt év alatt törlesztettem egymillió kettőt és most tartozom még egymillió egyszázezerrel. Szóltam a kistestvéremnek, hogy húzza már ide a belét, mert ezt a pénzt a bank egy év alatt akarja tőlem, és szeretném tudni, hogy akkor mégis ki fog nekem havi százezret idecsengetni.
Na megjött az én drága testvérem, csapkodott, hisztizett, pereljem be a bankot, neki nincs ennyi pénze, semennyi pénze nincs.... ne fizessem be, kérjem más számlára a fizetésem.... csak úgy dőltek belőle a jobbnál jobb ötletek, hogy mit csináljak én..., mert hát ő mit is tehetne?!
Ma reggel bementem a bankba, mivel szabadfelhasználású a hitel engem nem fog megmenteni senki, befizethetem egyben, vagy százezrenként havonta, vagy vehetek fel hitelt amivel kiváltom. Nem vagyok hajlandó újabb hitelt felvenni ennek a ... testvéremnek. Ezt mondjuk már tegnap jó előre közöltem is vele, amitől megint én lettem minden szemetek szemete, mert én sosem segítek! és leszarom, hogy neki milyen szar, mert én ülök a jóban! (a minimálbéremmel).
Anyám nyugtatgat, hogy majd ő megoldja, és itt az első részlet kislányom, és meglesz a következő is, és majd ő megoldja, mondja mindezt úgy nekem, mintha nekem adna épp ajándékot, és nem az elkényeztetett semmirekellő fiának, ráadásul tudom, hogy van ugyan megtakarítása, de talán az összeg kétharmada. Nem tudom mi lesz ennek a vége, de az a nap mikor az összeg törlesztésre kerül az utolsó lesz mikor a testvéremmel szóba állok. Pillanatnyilag ahhoz is hatalmas erő kell, hogy anyámhoz jópofát vágjak, pedig ma mennem kell, mert apukámnak születésnapja volt tegnap.
Na, ebben a rövid történetben több tanulság van, mint egy népmesében, úgyhogy okuljatok.