A régiség piac

Minden nagyvásár (a hónap első vasárnapja) előtt csütörtökön a vásártéren régiség vásár van. Koncentráltan csak és kizárólag régiség. Sajnos én állandóan dolgozom olyankor és mindig csak a buszból szoktam látni (erre a problémára sürgős megoldást kell találnom), és facsarodik is a szívem mindig, hogy micsoda kincsek lehetnek ott.

A héten úgy alakult a szerdai Ördögkatlanozás következtében, hogy csütörtökön nem mentünk dolgozni (pénteken sem), mert a szerdai buli után éjjel kettő után értünk haza, és nem vagyon én már abban a korban, hogy négy óra alvás után menjek dolgozni. Ennek ellenére - mondhatom nyugodt szívvel, hogy leginkább Istenlába kedvéért - felkeltem csütörtök hajnalban és elmentünk a vásártérre. Még szerencse mert erre a kis "varrós", igazából horgolós szekrénykére akadtam. Horgolós voltát bizonyítja, hogy az alsó kis zsebben találtam, vagy 10 fémkötőtűt, egy megkezdett csipkekesztyűt, és némi horgolócérnát. Nem mondom, hogy nagy szükségem volt e darabra, mert a fonalaim már kaptak egy autentikus komódot Istenlábától, az aktuális munka meg mindig egy kis tengerifű kosárkában van, de annyira megkapott ez a szekrényecske. Pedig hát csúnyácska volt szegény, de szerencsére mi Istenlábával általában nem azt látjuk, hogy mi van, hanem azt amit abból ki lehet hozni, és aztán ki is hozzuk belőle :) ez persze leginkább a "láb" érdeme. A kincsért egyébként tízezer forintot kértek, amit Istenlába blazírt arccal (tudjátok ez az a nem is kell nekem ez a szar...) lealkudott hatezerre.

Szeretem :) Istenlábát és a szekrényt is.

még rútan

 

szépülés alatt

megszépülten

 

Mindez akkora boldogsággal tölt el, hogy majdnem elfelejtettem elmesélni, hogy találtam még régi fanyelű horgolótűket is amiket szintén hazahoztam :)