Még egy

gasztroblogot tettem az oldalsávba eddigi kedvenceim közé. Az Eszter Befőz  blogra Zazálea mai bejegyzésében találtam rá és bár szívesen megenném az összes üvegbe zárt csodát, mégis a fotók miatt ragadtam ott :) Nem ujdonság, hogy imádom a fotókat, leginkább azokat amelyek dokumentálnak tárgyakat, történeteket, embereket, tájat bármit. Viszont nem nagyon kedvelem az eröltetten művészi hatásra törekvő képeket (olykor magam is készítek ilyet), mert a mai okos kompaktok automata üzemmódban is képesek csodákra, és igyekszem én elhinni, hogy attól ez még valami, de azért ha a legtöbb embernek a kezébe adnék egy régi filmes gépet, és időről meg rekeszről beszélnék nyilván csak egy nyári sörözés villana be. Na nem mintha én perfekt lennék e témában, édesapám minden igyekezete ellenére sem sikerült a középszeren felül fejleszteni tudásomat (ennek sok oka van, legfőbb pediglen a lustaság).
Ételfotók terén az ember hamar rájön, hogy megfelelő világítás, kellő türelem és elhivatottság nélkül nekiállni sem érdemes. Ha mindezek nincsenek meg jobb ha neki sem áll az ember. Illetve ez így nem igaz, mert mindannyiunk konyhájában születnek dokumentálást érdemlő csodák (amit persze a fotó visszaadni nem fog, de legalább megmarad emlékezetnek).
Az Eszter befőz oldalon látható fotók fantasztikusak. Ha vágyhatnék ilyesmire hát nagyon szeretnék tudni ilyen gasztro fotókat készíteni, de nem tudok, és soha nem is fogok, mert sem türelmem, sem időm, sem elhivatottságom nincsen elegendő, így csak gyönyörködöm, és persze gratulálok mind a képekhez, mind a finomságokhoz.