Délelőtt szépen sütött a nap, Istenlába is ráállt egy kis sétára a friss levegőn, a fiúk közül Bebe is érzett magában lelkesedést, így elindultunk Püspökszentlászlóra ami az egyik legjobb hely a világon. Nagyon bírnék ott egy házat, sajnos anyagilag kicsit sem...
Ma az arborétumra koncentráltunk. Nagyobb lazulásra ott sem volt időnk, mert természetesen jött dörgős-villámlós felhőszakadás. Szerencsére időben kapcsoltunk, így minket már biztonságban ért. Miután hazaérkeztünk, a felhők huss, és újra ragyog a nap, hát ez a mi formánk :) Ettől független nagyon jó volt.










3 megjegyzés:
Hajh, lesz még vala olyan világ mikor ilyen sárkaparók készülnek?
Vagy teljesen félregondoltam a fotót? :)
Tökéletesen értelmezted a fotó az biza egy sárkaparó. Ma Pécs belvárosában egy sweet home boltban fantasztikus sárkaparókat láttam. Lett volna kedvem nagyon venni egyet, csak hát ház is kéne... :(
Ismerős érzés: fantasztikus holmi amit a Jóisten is nekem teremtett... aztán jönnek a józan gondolatok: hol a parasztház hiánya, hol a rendelkezésre álló tér korlátozottsága, hol a csini pénztárcám aktuális állapotja... :))
Azért gyönyörködni is jó!
Megjegyzés küldése