Nem ez volt életem napja. Nem mintha az utóbbi két évben munkahelyileg lett volna akár egy normális péntekem is (na jó, azért biztos volt, de garantáltan nem jellemző). Annyira fáradt vagyok, hogy alig bírtam hazavánszorogni. Ma nem is mentünk csavarogni a Mókással. Agyhalott zombi érzésem van. Olyannyira, hogy ma ugyan ott lesz Tibi (The Braindogs*) az Estcaféban, de mi nem. Illetve Móka talán, de mi tuti nem. Egyrészt Istenlába délutános, én ugye meg egy teljesen befogadásképtelen zombi vagyok. Teljesen szokatlan módon itt gubbasztok péntek délután, a gyerekek játszanak, a kicsik legóval, a Vitya a csajával, én meg egy kis zenehallgatás mellett itt rívom ki magamból a péntek borzalmát.
Pedig nekem aztán tényleg megvolt a pozitív hozzáállásom, a lelkesedésem és miazma, hogy hurrá, mert most aztán jön a hétvége. Remélem holnapra összekaparom magam romjaimból. Ehhez mondjuk kevéssel járul hozzá, hogy Soma beleejtette a felmosó vödörbe a telefonját, Vitya épp most nyúlt le némi bulipénzre, Istenlába meg most közölte, hogy csak sokára jön, mert valami komoly gebasz van a mentőknél és sürgegyors oda ment problémát hárítani.
Én most szépen leülök a kanapéra és igyekszem nem kárt csinálni.
Hogy legyen valami jó is ebben a bejegyzésben elmondanám, hogy van jegyünk a vasárnapi kosárdöntőre :)
* A rekedtes hangú énekeslegenda, Tom Waits születésnapját megünneplendő, a mester tisztelőiből állt össze pár éve a Braindogs. A nemzetközi együttesben olyan régi ismerőseink játszanak, mint az osztrák Ripoff Raskolnikov, az angol blues-énekes, Ian Siegal, a magyarok képviseletében Kiss Tibor és Varga Líviusz a Quimbyből, Laca és Frank a Hiperkarmából, és Nagy Szabi a Hobóból.
1 megjegyzés:
Mindenféle jókat kívánok, hogy mégis szépre forduljon legalább az estéd! :o(
Megjegyzés küldése