2011. április 20., szerda

Mindennapi röhögésünk

Miközben jót szórakoztam NH-né és TB utóbbi pár napján eszembe jutott, hogy sürge gyors meg kell írnom valamit. De mire ideértem (volt vagy 2 másodperc) elfelejtettem :) De közben eszembe jutott a másik mesélés, így még sem megyek el szó nélkül magam mellett.
A főnököm mostanában rászokott, hogy miután végez a munkával felhív és ezt közli velem :) Egyébként a főnököm egy nagyon főnök, szóval ez a fordított beszámolás nem tudom miért jön rá, de ez van :)
No, ebből kifolyólag mostanában gyakran keveredem vicces helyzetekbe, miszerint miközben felveszem a telefont még épp egy gólörömet ordítok ki magamból, vagy épp megrohadást kívánok (a leeső hagymának), vagy egyszerűen csak közlöm, hogy az összes krumpli egy rohadt gennykupac. Mert valahogy ha csörög az a hülye telefon, akkor előbb megnyomom a gombot, oszt míg elér a kütyü a fülemig folytatom amiben épp vagyok. Így aztán személyes tapasztalataim megosztom Dumbledorral is, akivel egyrészt ma munkahelyi telefon felvétele közben közöltem, hogy "hülye vagy" persze ezt T-nek, mondtam, Ő csak úgy beleszaladt. Másrészt hazafelé jövet miközben épp egy sms-re vártam választ az uramtól megcsörrent a telefonom. Én meg gondoltam, hogy Istenlába az, hiszen épp az elébb smseltem rá, hogy merre van a hány méter. Ezért aztán felvettem a telefont, és ahogy szoktam belegajdoltam (jelzem a buszon) a csengőhangomból azt a részt ahol épp tartott. Konkrétan: "szaladjon kifelé belőlem gondoltam egyetlen", mire Dumbledore beleröhögött a telefonba és közölte, hogy na, akkor most végeztünk, indulok haza. Valószínűleg pont annyira voltam rászorulva erre az infóra a buszon, mint ő az én dalolászásomra :) Gondolom egyre inkább meg van győződve róla, hogy nem vagyok épp eszű, dehát ha erre csak ennyi idő után jön rá... :)
Kiváncsi vagyok holnap mi módon sikerül hülyét csinálnom magamból.

7 megjegyzés:

csakBea írta...

Én arra jöttem rá, hogy nem szabad a kedvenc számaimat beraknom csengőhangnak, mert akkor ha meghallom csak az jut róla eszembe, hogy gyorsan fel kell venni , elhallgattatni. Ezért egy idő után stresszes leszek, ha meghallom. Emiatt a csengőhangom egy amúgy is idegesítő dallam, azt már amúgy is utálom.

Névtelen írta...

Szerintem pont ezek miatt a kis élmények miatt szokott rá, hogy felhívjon és lehet, előzőleg fogadásokat köt magával, hogy most mivel fogod köszönteni.
Azon lepődne meg legjobban, ha simán belehallóznál és tán le is csapná, hogy téves hívás.. :)))

Meddig leszel még otthon?
ULAIVA

mágika írta...

Ulaiva: hogyhogy meddig leszek itthon?
- Amíg megtürnek?!
- Amíg nem lesz egy jobb otthonunk?!
- ...

Másfél héttel a műtét után már visszamentem dolgozni.

Nils Holgersonné írta...

hehe, ezen jót röhögtem, el nem tudom képzelni, hogy a fonokom hivogasson, hogy mikor vegzett a munkaval :D es ilyenkor mit mondasz neki? megdicsered? :)))))))

(most meg kulon azon is rohogok, hogy addig leszel otthon, mig megturnek :DD nincs becsulete manapsag a magyar édesanyáknak :D)

Névtelen írta...

Asszem a calicis harcoddal zavartál össze :))
ULAIVA

mágika írta...

NH-né, sokszor én is elgondolkodom, vajon mit vár tőlem ilyenkor, de azon kívűl, hogy viccesnek tartom, és sokszor nem tudok mit kezdeni a helyzettel, hazudnék, ha nem ismerném el, hogy jól esik. Olyan vagyok én neki, mint egy anyika. Gyakran aposztrofálom magam szuper dadának. Én vagyok, aki törődik vele, meghallgatja, babusgatja, és mindez nem is esik nehezemre, anyai ösztönökkel (legalább) jól meg vagyok áldva :)
Nem tudom itthon meddig tűrnek még meg, mert állandó a kosármeccs és tenisz kinálat a tévében, félő, hogy lassan kiteszik a szűröm :)

mágika írta...

Ulaiva, most már értem, de a calici, csak egy napot adott + hétvége. Most viszont legközelebb csak csütörtökön megyek :) Éljen a (magyar) szabadság....