Tollasok és hurrá

Bárhová repülök mindenhol egy csirkébe botlok

Na figyu, én most itt fogok ülni a párnán, és ha kiabálok akkor te majd adsz nekem valamit enni

Itt most megpihenek, szundítok egy kicsit ...



Jajj, végre-végre megvan Sámi. Annyira pocsékul éreztem magam míg Ő egy jó házban vendégeskedett. Annyira sajnáltam szegény Katit, és brrrr, na ezt nem lehet elmondani. És most végre jöhet a trallala és nincs üröm az örömben és ha Chilikére nézek nem az a nap jut eszembe, az a nap mikor először láttam őt, órákkal az után, hogy Sámi elrepült. Most már minden rendben van.
Chili szuper édes. Nagyon hálás vagyok érte Katinak, hogy ilyen cuki kis tollast nevelgetett nekünk. Amúgy is nagyon hálás vagyok neki, mert imádnivaló, jólelkű, kedves asszony. Szerintem nincs is rossz tulajdonsága.
És Timiéknek is örök hála, hogy megengedték, hogy a miénk legyen. És akkor Mizo béjbiről még nem beszéltünk, pedig ha nincs Ő és Csibi akkor azt sem tudnám, hogy ilyen jó fejek a papeszok :) Márpedig azok.
Igyekszem a Chili mániát normális keretek között tartani. Délelőtt csinálom a dolgom, és ő jól elvan bent. Főleg mivel reggel rázuhan a gyümölcsös tálra és órákig képes enni. Közben az egész feje vastagon almás, néha le kell takarítani evés közben. Pihenésképpen háttal a rácsnak kapaszkodva lógaszkodik egy kicsit, játszik a csengővel, tollászkodik, néha magot bontogat. Aztán játszunk egy kicsit ebédidő táján és jön a csendes pihenő. Látszik a babasága nagyon, ha evésről és alvásról van szó :) A csendes pihenő után aztán jöhet a bandázás. Azért is időzítem ezt így, mert szeptembertől is csak délután négytől leszünk itthon, úgy gondolom jobb ha már eleve így szokja meg. Ilyenkor jön a tápozás. El se lehetne felejteni, ugyanis MissRöfi addig verdes nekem és magyaráz míg meg nem kapja a tápot, amit aztán behabzsol (mintha nem egész nap enne), közben néha röfög, néha morog, néha visít. Kaja után megy a játszó alsó rúdjára, ahol "kaka" felszólításra (de lehet, hogy a rúd kényelme miatt) elvégzi a dolgát. Innentől a teljes játékidő alatt fél óránként megismétlődik a kaka dolog a helyén. Vasárnap óta csak háromszor kakált egyéb helyre, mikor mi elfelejtettük rúdra tenni. Vicces, mert nehezen tudom elképzelni, hogy ennyire kicsiként ez tudatos legyen nála, nem is nagyon értem, dehát nem ezen fogom felizgatni magam, hogy wc-re jár a kiscsaj :) Néha felizgatom magam a kaka színén, mert inkább a tápra hasonlít, mint egy Palimadár kakára, dehát Chili nem is azt eszi, mint magevő Palkó, bár most már azért eszik magot is, ami kiderül a vizestálba áztatott mogyoróból, meg a szétszórt héjakból. De a kajája nagyrészét a gyümölcsök teszik ki. Ettől függetlenül holnap fényképezek egy kakát :) és elküdöm Katinak. Biztos én is örülnék egy kakifotónak :)
A repülés még nem az erőssége. Én meg igyekszem megúszni, hogy repüljön. Mindig megijedek tőle, mert olyan topa, én meg félek, hogy baja lesz. Ma már jól eljátszott a kisjátszón (Palkónak a plafonon van a játszó), megkapta Palkó babakori játszóját, felspécizve a boing-gal, meg nagyhintával... Szerencsére a játszón kerekek is vannak, és ha elég közel húzzuk magunkhoz, akkor nem jön rá a repülhetnék, hogy hozzánk jöjjön. Persze tudom, hogy kell neki repülni ahhoz, hogy megtanuljon, de azt inkább Istenlábának produkálja, neki jobbak az idegei :)
Na most aztán annyit írtam, hogy csak na, abba is hagyom. Azt még el kell mondanom Istenlába kérésére, hogy Chili egyszer sem esett le még éjszakánként, vagy egyébkor a rúdról, nem úgy mint Palkó kicsi korában.

Uff