Vannak ügye törvényi, vagy rendeleti (nem tudom melyik) szabályozások arra (A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény tartalmazza - utólagos keresés eredményeként), hogy kinek jár ingyen tankönyv ebben az országban. Nem kértük, nem mentünk utcára tüntetni érte, hálásan fogadjuk, mert nagy segítség. De! Valamiért ebben az országban semmit nem tudnak úgy adni, hogy azt jó szívvel lehessen fogadni.
A gyerekek által kapott tankönyvek nagy része használt. Félreértés ne essék ezzel nincsen semmi baj. Még környezetbarát megoldásnak is tekinthető. Mi is igyekszünk mindig vigyzázni a könyvekre, hiszen tudjuk, hogy azokat a gyerekek csak kölcsön kapták az iskolától, év végén le kell adni azokat a könyveket amiben az iskola pecsétje benne van. A baj azzal van, hogy manapság már nem a régi keménytáblás cérnafűzött, masszív kivetelű tankönyveket gyártanak. A tankönyvek szétesnek, koszosak, firkásak. Még ezt is túléljük, ragasztunk radírozunk... Azt viszont egyenesen felháborítónak tartom, hogy azokat a könyveket is használtan kapták a gyerekek amikbe feladatokat is kell megoldani. Magyarán egyszer már ki lettek töltve. Jajj, anyuka ezeket radírozzák majd ki, szólt a tanárnéni, akivel nem is álltam le veszekedni, mert nyilván nem az ő fejéből pattant ki ez a fantasztikus ötlet. Igen ám, de hogyan radírozzon ki anyuka piros ceruzával eszközölt pipálást, javítást, lilával színezett hőmérőket ...
Nyelvi munkafüzetet ugyan újat kapott Soma, de a szánkba rágták, hogy a gyerek csak ceruzával írjon bele, és ne pipálgasson...
Könyörgöm az egy munkafüzet, képtelenség kétszer használni.
Egyszerűen nem értem. És akkor még nem beszéltünk a pillanatról amikor a srácok meglátták a foltos, firkás, rongyos könyveket. Hát nem most kívánták meg az iskolát az biztos.
Megeshet, hogy a fent leírtak némelyetekből ellenérzést váltanak ki, és azt gondoljátok, hogy ha már ingyen kapom hallgassak. És nem is szóltam évekig egy szót sem, amig csak a könyveket kaptuk így, de a használt munkafüzetet igenis felháborítónak tartom.
Nagyon kiváncsi lennék rá, hogy ki állja a támogatottak számláját. Magyarul ki adja az ingyenkönyvet? Az állam? Az önkormányzat? Az iskola? Az utóbbit mondjuk erősen kétlem. Nagyon érdekelne, hogy hol és mivé változik az a pénz amiből a gyerekeimnek szép, új, friss-ropogós, iskolához kedvet csináló tankönyveket kéne kapni?
És igenis fel vagyok háborodva, kikérem - nem is magamnak - a gyerekeimnek. Ha pillanatnyilag épp nem a létbizonytalanság határán lavíroznánk esküszöm, hogy elmennék és tisztességes könyvet vennék a gyerekeimnek.
Azon is erősen gondolkodom, hogy panaszt tegyek az önkormányzat oktatási osztályán, de mi van akkor ha mindezt névvel téve majd a gyerekeim isszák meg a levét.
Név nélkül, meg nem fogok panaszkodni, bár az pont olyan "jómagyaros" lenne, mint ez az ingyentankönyv.
2 megjegyzés:
Pár éve már én sem veszem meg Gergőnek azokat a könyveket, amelyiket már Ákos "kinőtte." Régebben még nem is tudtuk előre, milyen tankönyvek kellenek, aztán itthon bosszankodtam, hogy megvetettek velünk olyan könyveket is, ami van nekünk, szinte érintetlenül.
Mióta tudjuk előre a listát, csak azokat veszem meg, amelyik nincs meg Ákosnak. A munkafüzeteket sem. Én már nem radírozok, a fene egye meg, két évig csináltam, most rábíztam Gergőre, ő meg inkább örül szerintem, hogy már ki van töltve. Hogy mit szólnak majd ehhez a tanárok, az már más kérdés.
Persze biztos más érzés, ha a tesójától örököl, de még így is megkérdeztem tőle, nem bántja-e, hogy nem mindegyik könyve új.
Mert engem bizony bánt :(
Van ennek a történetnek egy másik része is, amiről nem írtam a blogba. Azt gondolom, hogy megoldott feladatok mellett az én gyerekem nem fog gondolkodni. Neki a megoldás a lényeg és az ott van. Ha kiradírozom akkor is ott van. Ma átlapozom a teljes matek cuccot, és ha nagyon gáz elmegyek és veszek újat. Tanulni, gondolkodni küldöm a gyereket az iskolába, ez meg így nem fog menni.
Megjegyzés küldése