süti süti

Van az úgy, hogy a hétfő is jó,

nyilván ritkán, de azért van.

Na, szóval

... az történt, hogy vége van a kongresszusnak, és egy kicsit lazább az élet amit nagyon élvezek, és kevesebb a stressz, amitől sokkal mosolygósabb a világ, főleg, hogy kék az ég és zöld a fű és egyszerű az élet...., na jó, az élet - sajnos - nem egyszerű, de nekem most egy kicsit könnyebb és most - míg hozzá nem szokok és nem kezdem hinni,  hogy nekem minden szar - ezt élvezem is.
D. nem néz ki túl jól, és bár néha tényleg szívesen szétverném a fejét gumikalapáccsal ez a tény elszomorít, na de én inkább dicsérni jöttem Caesart nem temetni, hogy ezzel a Shakespeare-i svédcsavarral éljek.
A belfödi, szerény - ámde nyilván annál élvezetesebbé váló - nyaralás fedezete a jó munka dicséreteként biztosítva van :) Hurrá, nyaralunk!, majd, mert addig azért még egy csomó élvezetet szeretnék, melyeknek fedezete kérdéses (adományokat a számlaszámunkra várunk, vagy lottó nyeremény formájában is elfogadunk, két találatosok kíméljenek)
Na de csak sorjában a jó dolgok özönével. Tegnap este pl. a fonalam.hu fonalstopján egy csomó új fonalra tettem szert, jelzem a dolog ma folytatódik. Kéne egy nagyobb lakás/legalább egy szerkény/titkos zug, ahová az újabb szerzeményeket rejthetném, mert a fonalas szekrény :o kinövődött. Pár éve még az volt a szlogen, hogy csak akkor vehetek új ruhát ha a régieket elajándékozom, ez mostanra erős fonalkorlátozásra próbál változni, kevés sikerrel. Igazi hörcsög lettem :)
Ma megérkezett a kép amivel a jó munkámért magamat jutalmaztam :)

Kiss üröm az örömben, hogy azért a Postának sikerült meggyűrni.

Marissal kendőt kötöttem, a világgal meg békét.

pocsék képek, de már csak az erkélyen van némi fény, és tudom, hogy ha ma nem fotózom le sosem fogom :)

Minden elfekvő kötött és horgolt táskába megvarrtam a bélést (valódi hőstett), és kötöttem egy újabbat :)

ez itt a színhelyes

Lassan ki kéne találnom mit kezdek a hatalmas kupaccá halmozódó táska és kendő hegyekkel, mert az mégsem frankó ha a felszabaduló fonalhelyet kötött holmik garmadával töltöm meg.

Ezidőtájt egy kendőn igyekszem a rövidített sorok rejtelmébe ásni magam, és egy babatakarót kötök (nem, nem vagyok terhes - remélem).

A legeslegeslegjobb, hogy 5-én elmegyünk Istenlábával és beleveszünk a Gemencbe 3 napra. Mióta megvan az utazás időpontja azóta nem igazán tud felbosszantani semmi :) Imádom ezt a csodálatos helyet, amit tavaly találtam, és azóta folyamatosan csak odavágyom, a csendes, békés, madárcsicsergős, erdős, Dunás, Siós édenkertbe.

Erősen gondolkodom a Fishingen. Tavaly nem voltam és ez nagyon rossz volt nekem :) Megkérdezem az unokatesómat, hogy szabad-e a ház arra az időre. Próbáltam - hogy ne keljen kuncsorogni - házat keresni, de egész Orfű foglalt :)

Az Ördögkatlant már csak nagyon halkan mondom, bár szerencsére Istenlába nem nagyon jár ide.

Na, szóval ennyi millió tervre kellene nekem mecénás :)

Említésre méltó, hogy Bebe eltörte a jobb kezén a mutató ujját, ettől mi már nem esünk kétségbe nekünk negyedévente jár a trauma ügyelet. Az első gyerekünknél ilyenkor én mindig beleestem a kétségbe, Istenlába már akkor sem, ő már tudta, hogy a fiúság ezzel jár... most már én is tudom.

Na, most megyek, mert bár vasárnap a vásárban fonalvásárlás után megfogadtam - szerencsére csak magamnak - hogy jó ideig nem veszek több fonalat, ezzel szemben már tegnap egy jó adagra tettem szert, de most muszáj megint mennem, mert aki lemarad, kimarad....

Hurrá tavasz!

Mea culpa

Benedek megnézte a holnapi időjárás előrejelzést, majd sűrűn elnézését kért, és közölte, hogy hogy hozza ő, de időbe telik, szóval legyünk kicsit türelemmel.

Most már elég volt, elég...

Ma majdnem felmondtam. Illetve már tegnap délután közel álltam, aztán ma elhatároztam, hogy áthelyeztetem magam valahová a klinikumba..., aztán beszéltem pár emberrel akik próbáltak meggyőzni arról, hogy ez hülyeség, és majd lesz jobb is. Aztán voltak akik azt mondták azon csodálkoznak, hogyan és miért bírtam eddig... aztán elmondtam D-nek mit gondolok a tegnapi napról, és ez talán hatott valamicskét, mondjuk annyit, hogy a héten már nem lesz különösen Degecen született.

De a felhők felett mindig süt a nap :) És mindezek mellett vagy éppen a fentiek miatt egy csomó pozitív érzést-gondolatot kaptam a munkatársaimtól, és volt napi jó hír is, de az titok, mert nem az én jó hírem, viszont hmmmm. És horgolok, meg kötök, és most próbálok békét (is) kötni.

És lássuk be nézőpont kérdése, hogy honnan szánni való avagy irigylésre méltó az ember élete. És ha mindenki életébe kell a szar, akkor az inkább ott legyen ahol most van, és sose lopódzon közelebb.

Uff